Kerekes Tamás:
A kollega
A spanyol örökösödési háború északi hadszínterén, Németalföldön harcoló brit hadsereg vezéreként Marlborough két hírszerző osztályt hozott létre. A Cardonel vezette kémhálózat átfonta egész Európát. Ügynökeinek egyike felbecsülhetetlen információkkal szolgált: sikerült neki a francia hadügyminisztériumból megszerezni Marlborough számára az ellenséges csapatok létszámáról és hadrendjéről készített okmányok másolatát, amikor a herceg 1704-ben seregével útban volt a Duna felé. De a legkiválóbb ügynökök közésorolható kémeket is túlszárnyalta valaki, akinek kilétét mindmáig homály fedi A herceg iratai közt később négyszáz levelet találtak, amelyek arra utaltak, hogy írójuknak befolyásos embernek kellett lennie a francia udvarban. Mivel a herceg 1716-ban gutaütést kapott, hivatalát Robert Harley, Oxford első grófja vette át. A brit titkosszolgálat új vezetője helyesen ismerte fel a hírszerzésértékét. Szolgálatában állott korának legképzettebb titkos ügynöke ( Singleton kapitány? -Kerekes Tamás): „ the most enterprising and trusworthy political spy”( a legvállalkozóbb és legmegbízhatóbb politikai kém, történetébe. Noha a szerző hírlapíróként egy Anna királynőt bosszantó pamfletja miatt nem voltkorábban sikeres. A szerző már1704-ben hosszúértekezést írt Az általános hírszerzés terve címmel. Ez a mesterien szerkesztett instrukció kimutatja, hogy miként lehet politikai hatalomra szert tenni és aztán rendőrállamot vezetni. ”A kémkedés és a hírek beszerzése -írja a szerző- a lelke az államügyeknek.” A szerző felismerései Cromwell korábbi tapasztalatain alapulnak. A kollega célszerűnek tartotta titkos ügynökök hálózatának országos kiépítését, mely behálózza a birodalmat és rendszeres időközben jelentést tesz a kormánynak mindarról, ami az egyes területeken végbemegy. Ajánlotta továbbá, hogy fektessenek fel dosssziét minden fontos személyről, hogy az elégedetlenkedő és lázongó elemek kiszűrhetőek legyenek, és a potencionális zavarkeltőket egy szükséghelyzet első jelére le tudják tartóztatni. Publikációiban a szerző soha nem tesz említést személyes kémtevékenységéről, csupán olvasható nála egy „különleges szolgálat, amelyben kockára tette az életét”, mint gránátos az előretolt lövészárokban. Ez az esemény valószínűleg Skóciában zajlódott le, ahol a szerző ki akarta puhatolni a lakosság véleményét az angol és a skót parlament egyesítéséről. Ha felismerték volna, hogy angol kém, akkor valószínűleg nem tért volna vissza élve. Ő azonban ügyesen írónak adta ki magát, aki anyagot gyűjt.
A szerző neve: Daniel Defoe
Janusz Pielkiewicz: A kémkedés világtörténete
A kollega
A spanyol örökösödési háború északi hadszínterén, Németalföldön harcoló brit hadsereg vezéreként Marlborough két hírszerző osztályt hozott létre. A Cardonel vezette kémhálózat átfonta egész Európát. Ügynökeinek egyike felbecsülhetetlen információkkal szolgált: sikerült neki a francia hadügyminisztériumból megszerezni Marlborough számára az ellenséges csapatok létszámáról és hadrendjéről készített okmányok másolatát, amikor a herceg 1704-ben seregével útban volt a Duna felé. De a legkiválóbb ügynökök közésorolható kémeket is túlszárnyalta valaki, akinek kilétét mindmáig homály fedi A herceg iratai közt később négyszáz levelet találtak, amelyek arra utaltak, hogy írójuknak befolyásos embernek kellett lennie a francia udvarban. Mivel a herceg 1716-ban gutaütést kapott, hivatalát Robert Harley, Oxford első grófja vette át. A brit titkosszolgálat új vezetője helyesen ismerte fel a hírszerzésértékét. Szolgálatában állott korának legképzettebb titkos ügynöke ( Singleton kapitány? -Kerekes Tamás): „ the most enterprising and trusworthy political spy”( a legvállalkozóbb és legmegbízhatóbb politikai kém, történetébe. Noha a szerző hírlapíróként egy Anna királynőt bosszantó pamfletja miatt nem voltkorábban sikeres. A szerző már1704-ben hosszúértekezést írt Az általános hírszerzés terve címmel. Ez a mesterien szerkesztett instrukció kimutatja, hogy miként lehet politikai hatalomra szert tenni és aztán rendőrállamot vezetni. ”A kémkedés és a hírek beszerzése -írja a szerző- a lelke az államügyeknek.” A szerző felismerései Cromwell korábbi tapasztalatain alapulnak. A kollega célszerűnek tartotta titkos ügynökök hálózatának országos kiépítését, mely behálózza a birodalmat és rendszeres időközben jelentést tesz a kormánynak mindarról, ami az egyes területeken végbemegy. Ajánlotta továbbá, hogy fektessenek fel dosssziét minden fontos személyről, hogy az elégedetlenkedő és lázongó elemek kiszűrhetőek legyenek, és a potencionális zavarkeltőket egy szükséghelyzet első jelére le tudják tartóztatni. Publikációiban a szerző soha nem tesz említést személyes kémtevékenységéről, csupán olvasható nála egy „különleges szolgálat, amelyben kockára tette az életét”, mint gránátos az előretolt lövészárokban. Ez az esemény valószínűleg Skóciában zajlódott le, ahol a szerző ki akarta puhatolni a lakosság véleményét az angol és a skót parlament egyesítéséről. Ha felismerték volna, hogy angol kém, akkor valószínűleg nem tért volna vissza élve. Ő azonban ügyesen írónak adta ki magát, aki anyagot gyűjt.
A szerző neve: Daniel Defoe
Janusz Pielkiewicz: A kémkedés világtörténete
