Jó deli Campbell
Skorzeny búcsúja
Fönt a hegyek közt s fent a Tay mezején
Jó deli Campbell nyargalt pején
Kengyelbe, nyeregbe, vágtázva repült,
S jött lova vissza, rajt senki nem ült.
Fut anyja a pejhez, kérdi fiát,
És fut kis arája, s tépi haját.
„Búzám aratatlan, zöldell mezőm!”
Ám jó deli Campbell vissza sosem jön.
Kengyelbe, nyeregbe, víg toll süvegén,
Lábán puha csizma s jó kard az övén.
Most nyerge merő lég, megjött üresen,
S jött jó lova; ő már nem jön sohasem.
Holtteste hová lett, el merre esett?
Elnyelte az Arrow, vagy a Quairbe esett?
Nem szól csak az echó, hiába a könny,
Ne várd haza Campbellt, ő már sose jön.
Búcsúballada, melyet szerzé Skorzeny a darmstadti hadifogolytáborban, miközben a halálos ítéletét várta, levele címzettje Visinszkíj orosz államügyész, aki a halálos ítélettel már el is készült
C ©Rajkó Félix
