A bestseller-listákon egyre-másra tűnnek fel mostanában memoárok, mint a londoni luxusprostituált naplója, ám a művek egy részéről később kiderül, hogy mögöttük a könyvpiacot kitűnően ismerő professzionális írástudó áll.

Kár, hogy az igazi kurvák nem közölnek hosszabb regényeket Író voltam címmel (ki tudja?), bár egy-egy regény mögött sejthetően szintén szakmáját felsőfokon ismerő szajha áll… Egy pillanatig játsszunk el a gondolattal, hogy egyes művek mögé ne komoly alkotót képzeljünk, hanem egy kokottot…Talán nem is olyan nehéz.

Hogyan és főként miért válik egy francia születésű újságíró, később PR-os elitprostituálttá?

Valérie Tasso: Egy nimfomániás naplója, Korona Kiadó, Budapest 2OO4

(a fotón az olasz kiadás borítója)

 

Egy jó kurva előbb-utóbb megtalálja hivatását – mondta tehetség és elhivatottság viszonyáról egy különösen emelkedett pillanatában Ernest Hemingway, aki azonban az íráshoz is értett. A Tasso név (Megszabadított Jeruzsálem) ugyan bevezetett márka már az irodalomban, ám Valérie Tasso Egy nimfomániás naplója c. opusza nem keresztény epopeia.

 

Jó, ha tudjuk, mi hozta létre a művet: ez lehet pont olyan izgalmas, mint Henry Kissinger titkos kínai útja.

"Egy színésznőre emlékeztetsz, akivel viszonyom volt – mondja a hajamat simogatva, miután hasamat összefröcskölte spermájával. Mindig azt mondta: fogalmad sincs, hány kilométer faszt kell leszopnom, hogy hírese legyek" – szerepel a regény tizenhetedik oldalán, ám én ezt vándormotívumnak tartom, hiszen ez a megközelítés feltűnik Joe Esterhazy Amerika c. regényében is. A mennyiség átcsap minőségbe, mondhatom, mert tudom, hogy Marilyn Monroe esetében megjegyezték a rajongók, hogy egy teniszlabdát is átszívott egy szűk locsolótömlőn.

Most a mennyiségnél tartunk: "Egy rögtönzött fuvolajáték után el is készülök a fejszámolással. Ha egy átlagos hímtag tizenkét centis, akkor, teszem azt, ezerkétszáz méternyihez tízezer férfival kell csinálnom." Ez lehet, hogy pontos, de valaki megmondhatta volna a kéziratszerzőnek, hogy ettől még nem lesz híres.

"Talán különös, de nem vicc, hogy én olyan pasit keresek, aki képes érzelmeket vinni a szexbe. De a lakásán, egy csésze trópusi gyümölcstea mellett végképp elmegy a józan eszem, s mire feleszmélek, szétvetett lábbal térdelek a vastag dákó előtt, amelyik nem tudna még belém hatolni, viszont ízletes."

A fülszöveg szerint a szerző az interkulturalitás témaköréből doktorált, tehát nem meglepő az a filozófiai eszmefuttatás, mely összeköti a szexet a világmindenség hajtóerejével, mondhatnánk arkhé-jával.

"Saját elméletet is gyártottam a halállal kapcsolatban. Eszerint tiszta energiából vagyunk, és ha meghalunk, az atomjaink elkeverednek a Mindenség többi részével. Energiánkat elnyeri a Kozmosz hajtóereje. Se Paradicsom, se Pokol. A Kozmosz valamelyik egysége vagyunk, amelyben benne van az egész Világegyetem. Szeretkezés közben is ezt érzem. A bennem levő energia egyesül a másik emberével, s ettől az egyesüléstől kiröppenünk önmagunkból, és eggyé válunk a Mindenséggel. Gyönyöröm energiája egy kis rész belőlem, amely leválik rólam, és elvegyül a Kozmosszal. Ha lecsillapodom, visszatérek emberi mivoltomhoz. A kéj tehát utazást jelent a csillagtérben."

SK 7O az az anyag,

amely a kotonokban a "realitásérzést biztosítja", mondja a regény hősnője, ez azonban a regényből majdnem teljesen hiányzik, gyermekkorom elkobzásra került pornókönyvei is szaftosabbak voltak, ráadásul íróilag sem kvalifikált munka. A fordító figyelmességét is elkerülte egy kifejezés, két megcsalt hitves közül mondja az egyik: "egy cipőben sántikálunk".

Valami olyasmiről van szó, tehát, hogy pornónak nem elég izgalmas, regénynek meg gyenge, a nimfománia meg lehetne magánügy.