Úrintől kapott tripper nehezebben gyógyul

Egyiptomi mágia –

 

 Egyiptomban a mágia a hivatalos vallás és ennek révén az elitkultúra szerves része, egyfajta elsajátítható tudomány: módszer és is­meretanyag együttese. Rangját mi sem jelzi jobban, mint hogy a mágia per­szonifikációja, Heka isten számos ábrázoláson a Napisten bárkájának utasa. A gyógyító, bajelhárító vagy ellenségeket megsemmisítő rítusokat gyakorta papok végezték, sőt templomi szertartások formájában is megjelentek. S ha­bár az egyiptomi vallásban is aktívan jelen van az erőket képviselő tárgyakba (amulettek, képek, szobrok stb.) vetett hit, mégsem lehet éles határt húzni a teológia, a túlvilághit részeként megjelenő szertartások és elképzelések, va­lamint a »tényleges« varázslás között. Nem véletlen, hogy bizonyos mágikus emlékek (pl. a Mágikus Harris-papirusz vagy a Bremner-Rhind papirusz-on talál­ható rituális szöveg, az Apophisz leverésének könyve) bonyolult teológiai, már-már bölcseleti fejtegetésnek is tekinthető részeket tartalmaznak. Az egyip­tomi mágia specifikuma az »istenek fenyegetése«. Ennek lényege, hogy amennyiben az adott praktika – gyógyítás, rontás, bajelhárítás – nem hatna, a pap-varázsló megfenyegeti az isteneket és velük az egész világrendet, így próbálván kikényszeríteni az eredményt.

A majomisten hízeleg
Ré volt a napisten és Tefnut volt az ő lánya. Egy szép napon Tefnut összeveszett apjával és vadmacska képében Nubiába szökött. A feldühödött Ré erre Thot istent bízta meg azzal a feladattal, hogy hozza vissza lányát Egyiptomba. Thot nehéz küldetését azzal kezdte, hogy majommá változott, megkereste Tefnut-ot és ravasz ékesszólással próbált hatni a szökött leányra. A majom-isten elkezdte dicsérni Tefnut-ot, hízelgett neki és a melegséget adó Nappal kezdte összehasonlítani a szökött leányt, akinek sikerült felkeltenie honvágyát. Ekkor azonban váratlan "mágikus fordulat" következett be; Tefnut oroszlánná változott és vörösen, mint a lebukó nap rácsapott a majom képében hízelkedő Thot-ra, aki szorongatott helyzetében rémülten könyörgött életéért. A majom-isten hirtelen feltalálta magát és oktató állatmesét mondott el Tefnut-nak. Meséjének hőse az egér volt, aki megszabadított, megmentett egy oroszlánt. Hízelkedésével sikerült Tefnut-ra hatnia és rávenni a szökött istennőt, hogy térjen vissza Egyiptomba. Thot mágikus átváltozásával és hatásával tehát visszavezette Tefnut-ot ősi földjére a nép ujjongása közepette.

Az ó-egyiptomi mágia és varázslás kútforrásait az okkult tudományok képezték és ezt számos hieroglif és egyéb képi-emlék is bizonyítja, amelyek például oszlopokon, piramisokban és szfinxeken maradtak fenn az utókorra.

Az ókori egyiptomi vallás az egyiptomi emberek több mint 3000 évig fennálló hitvilágának öröksége, a kereszténység és az iszlám előtti időkből, melyről ismereteink a hivatalos egyiptomi teológiából és a lakosság felső rétegeinek kultuszemlékeiből származnak. E vallásból a mai fogalmak szerinti dogmatikus rögzítés hiányzik, az egyiptomi világképnek azonban egységes színezetet ad a vallási mítoszokban a világrend harmóniájára való törekvés megnyilvánulása. Nincs kanonikus rögzítés a vallási irodalomban sem, melyek első megjelenési formája az V. dinasztia utolsó fáraójának, Unisznak (ur.i. e. 2356-2323) és a VI. dinasztia fáraóinak piramisában talált Piramisszövegekkel esik egybe. E szöveggyűjtemények középbirodalmi utódjának tekinthetők a Koporsószövegek és a már papíruszra írt Halottak könyve a Közép- és Újbirodalom idejéből. Az egyiptomi vallásfilozófia egyik alapvetése az úgynevezett Memphiszi Teológia. Ezekből az írásos emlékekből megállapítható, hogy az egyiptomiak egyes természeti jelenségekben természetfölötti erőknek a megtestesülését látták, melyet a hieroglif írásban, a művészi ábrázolásokban emberi, állati, növényi vagy akár egy tárgy alakjában mintáztak meg. Egy-egy isten megjelenhetett nemcsak emberi, hanem állati alakban is, sőt nagyon gyakran az emberi testet állatfejjel olvasztották egybe. Ugyancsak lényeges volt az istenek elnevezése is, ami jellemezte viselőjét: az Elrejtett, az Alkotó, a Hatalmas, stb. A vallásos hiedelmek között nagy szerepe volt a mágiának, hisz az egyiptomiak felfogása szerint egy természetfeletti erő igénybe vétele kellett mindenféle baj, veszedelem, betegség leküzdéséhez. Ilyen természetfeletti erőt tulajdonítottak a különböző varázsszövegeknek. Elképzelésük szerint a fáraó, akit Hórusz földi helytartójának tartottak szintén varázserőt sugárzott. A fáraónak a napisten, Ré fiaként való tisztelete az Óbirodalom közepétől vált általánossá.

Az isteni erők sokféleképpen való megtestesítése mellett az egyiptomi vallás legjellemzőbb részei a napkultusz és a halotti kultusz. Ahogy a földi élet Ré napsugarának köszönhető, úgy a halál utáni továbbélés, a fennmaradás lehetőségét az Ozirisz-hitben található, s ennek része volt a mumifikálás, amivel a test túlvilági életét is biztosítani akarták.

A vallás gyakorlásának helyei a templomok voltak, melyek egyben iskoláikkal, könyvtáraikkal a tudománynak, a művelődésnek és a teológiai irodalomnak is a centrumaiként szolgáltak.

Egyiptom istenei 

 

Amon a nyolc ősi isten egyike, Amon-Re ként az istenek királya

Amszet egyike a négy Hórusz-gyermeknek

Anat a háború istennője, Re lánya

Anubisz a temetők, a halottak istene

Anuket a Nílusi zuhatagok vidékének védőistennője

Apisz Memphisz szent bikája, a termékenység istene

Apuaut halotti- és hadistenség

Aton mint sugárzó napkorongot Napistenként imádták

Atum Napisten, Re-Atumként a leáldozó napot jelentette

Básztet az örömök istene

Bész a vajúdó asszonyok és a várandós anyák védőistene

Duamutef Hórusz négy fiának az egyike

Epet szülést segítő víziló-istennő

Geb földisten, Nut égistennő férje

Hapi a Nílus-isten neve

Hathor a szerelem, a vidámság, a bőség és az ég istennője

Heket a szülés istennője

Henti-Imentu Anubisz istennel eggyé olvadt halotti istenség

Heper napistenség Helinpokszban

Hnum a termékenység és az alkotás istene Korongon formálta az embereket, s az isteneket

Horpokratész Ozirisz és Izisz fiának, a gyermek Hórusznak a neve

Hórusz Ozirisz halála után ő lett az élők istene, s mindenkori fáraó

Ihi a zene istene, a szerelem és az ég istennőjének Hathornak a fia

Imhotep Dzsoszer király tanácsadója, majd a gyógyítás istene

Ízisz Ozirisz nővére és egyben a felesége, minden élőlény szülőanyja

Kebehszenuf a Hórusz-Gyermekek egyike

Maat az igazság, a jog, a rend istennője

Mandulisz napisten

Min termékenységisten, Koptosz sivatagi terület védőistene

Mnevisz Hélioposz szent bikája

Montu Théba helyi főistensége, valahol a háború istene is

Mut keselyűistennő, Amon isten felesége

Nechbet Elkab város keselyű alakú istene

Nefertem Ptah isten és Szahmet istennő fia, az ifjúság istene

Néith a háború és a fegyverek istennője

Nephtüsz Izisz, Ozirisz és Szeth nővére, a halottak istene

Nut égistennő, Geb földisten felesége

Ozirisz termékenységisten, majd a halottak legfelsőbb istene

Pahet oroszlánfejű viharistennő

Ptah Memphisz fő istensége, a kézművesek és a művészek pártfogója

Re napistenség a Középbirodalom idején a thébai amonnal összekapcsolódva amon-Re

Resef hadisten, eredetileg a mennydörgés kánaáni-föníciai istensége volt

Su a levegő istene

Szahmet a háború istennője

Szelket skorpió Istennő, a zsigerek oltalmazója

Szerapisz a világ ura, gyógyítóisten

Szesat az írás istennője

Széth Ozirisz testvére, Felső-Egyiptom pusztító istene

Szobek krokodilnak ábrázolt Nílus-isten

Szokárisz Memphisz környékén a halottak istene

Szóthisz a Sirius csillag istennője, a Nílus áradásának megindítója

Tefnut Su levegőisten nővére és egyben felesége

Thot holdisten és a tudományok istene, a kézművesek és a művészek patrónusa

Toerisz a vajúdó asszonyok, és a gyermekágyas anyák oltalmazója

Ureusz a kobrakígyó nevéből származtatott védőistenség

Uto kígyóistennő, alsó-Egyiptom védőistensége

 

 

 

 

Vallás és mágia az ókori Egyiptomban

Gold Book Kiadó

 

Az Élet az ókori Egyiptomban a legfrissebb információkkal, könnyen kezelhető formában veszi számba az ókori egyiptomi élet valamennyi aspektusát a Predinasztikus Kortól kezdve az Óbirodalom, a Középbirodalom és az Újbirodalom korszakain keresztül egészen a Ptolemaioszok és a rómaiak uralmáig. A kötet tárgyalja az egyiptológia tudományát manapság leginkább foglalkoztató területeken szerzett újdonságokat, pl. a legutóbbi ásatások eredményeit, és az új tudományos kutatási eljárásokat. A könyv emellett kitér a történelmi háttérre; a földrajzi viszonyokra; a társadalom és kormányzat kérdéseire; az élők vallására; a túlvilághitre és a temetkezési szokásokra; az építészet jellegzetességeire és az építkezési módszerekre; az írásos forrásokra; a hadsereg és a haditengerészet felépítésére; a külkereskedelem és a szállítás kérdéseire; a gazdasági életre és az árutermelésre; a mindennapi élet viszonyaira.

VALLÁS ÉS MÁGIA AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN

 

ROSALIE DAVID

 Az ókori egyiptomiak világa még mindig lenyűgöz minket rejtélyes állatisteneivel, múmiáival, piramisaival, gazdagon díszített sírjaival és misztikus rítusaival.

A Vallás és mágia az ókori Egyiptomban az első olyan könyv, mely teljes történeti áttekintést nyújt ennek a rendkívüli civilizációnak a vallásáról a legkorábbi települések korától (i. e. 5000) egészen a római provinciák koráig (i. sz. IV. század).

 

Miként azt Rosalie David lebilincselő tanulmánya mutatja, az ókori egyiptomi társadalom minden területét – az oktatástól és a törvénykezéstől kezdve az orvoslásig, a születéstől a halálig – átjárta a vallás és a mágia, mindent a Nap és a Nílus istenként tisztelt éltető erői uraltak. Fedezzük hát fel az istenek és istennők összetett világát Anubisztól, a halál sakálfejű istenétől Ta-Weretig, a születés vízilóistennőjéig; a szent állatok kultuszát; a jósok és jóslatok, templomok, halotti kultuszok és a túlvilághit világát. A fáraók, királynők és istenségek listájával, valamint az egyiptomi varázsigék újonnan készült fordításai révén ez a könyv alapműnek számít azok számára, akik a történelmet és az egyiptológiát tanulmányozzák, továbbá informatív és szórakoztató olvasmány mindazok számára, akik érdeklődéssel fordulnak az ókori világ felé.

 

 

A SZERZŐ(K)RŐL

 

Rosalie David a londoni Uni­versity College-ben szerzett diplomát ókori történelemből és egyiptológiából. Doktori disszertációját a Liverpooli Egyetemen készítette, témája az ókori egyiptomi templom rituális szerepe és funkciója volt.

Akadémiai pályafutását 1972-ben kezdte a Manchesteri Egyetem múzeumában, ahol ma is egyetemi tanár és az egyiptomi gyűjtemény kurátora. Munkásságának fő irányvonala a biológiai és orvosi kutatások alkalmazásának be­vezetése és továbbfejlesztése az egyiptológia tudományterületén. 1973-ban elindította és azóta is működteti a nemzetközi elismertségnek örvendő Manchesteri Múmiakutatási Projektet (Manchester Egyptian Mummy Research Project). Emellett már régóta rendszeresen tart egyetemi kurzusokat az ókori egyiptomi vallásról.

David professzor számos országban, valamint egyiptomi és közel-keleti utazásokon tartott már előadást, továbbá több televíziós dokumentumfilm elkészítésében vett részt tanácsadóként és narrátor­ként. Sok cikket publikált és szerzőként vagy szerkesztőként több mint húsz könyvet jegyez. Legfrissebb munkái a The Expe­rience of Ancient Egypt (Routledge, 1999), a Handbook to Life in Ancient Egypt (FactsOnFile, 1999, ill. második, átdolgozott kiadás, 2002 – magyar kiadása 2005-ben várható – a szerk.), illetve Rick Archbolddal közösen a Conversation of Mummies (HarperCol­lins/Ma­dison Press, 2000).