Max Weber Politikai szociológiájáról
Helikon Kiadó
„Max Webert mindenekelőtt a racionalitás térnyeréseként felfogott modern kor keletkezése és természete érdekelte, trendkívüli mélységben és terjedelemben elemezte és ábrázolta azokat a cselekvésmódokat, kapcsolatfajtákat, tudás és eszmerendszereket is, amelyek egyrészt megelőzik a moderneket, másrészt pedig együtt élnek velük. Régi és új politikai közösségek alapjainak, rendeltetésének és változatainak gazdag és fogalmilag szabatos képét rajzolta fel, az ugyanazon területen élők belső rendjének legitim fenntartásától a kifelé való terjeszkedés és védekezés megszervezéséig, a korai alakulatoktól a késői fejleményekig, a nemzetig, az államig.
Weber felfogásában a politika alapfogalma a legitim hatalom, vagyis az uralom, amely az anyagi javakra, társadalmi megbecsülésre, cselekvői tudásra, rendelkezési jogosultságokra vonatkozó birtoklások és esélyek fenntartásának, megőrzésének és átalakításának rendjét szabja meg. Átfogó tipológiája lenyűgöző árnyaltságban vonultatja fel a tradicionális és modern uralmi formák eszmei hátterének, társadalmi érvényességének, igazgatási eljárásainak és szervezetének sokszínűségét. Részletesen tárgyalja a patriarchális és patrimonális, a feudális-rendi, a karizmatikus és racionális-bürokratikus uralom típusait, s végül-mintegy vallásszociológiája sajátos szempontú összefoglalásaként-behatóan elemzi a világi és vallási-egyházi uralom kölcsönhatásait.
A politikai jelenségek elemzésének ez az összetettsége, amely a gazdaságtól az eszmékig minden hatótényezőnek helyet ad, a társadalom tanulmányozásának alig elérhető mintája. A politikai jelenségek ábrázolásának ez a történelmi teljessége pedig, amely a régit és az újat sokoldalúan összehasonlítja, nemcsak történelmi érdeklődésünket serkenti és erősíti, hanem értelemszerűen, segít abban, hogy a mindenkori jelent a maga nagy mértékű és sokszor észrevétlen sokféleségében próbáljuk felfogni.”
A Helikon Kiadó előszava
Kerekes Tamás
