Molnár Ferenc vadászik
Az ősz hajú Mester megszökött Max Reinhardt truppjától egy kis időre, titkárnőjével. A félszeg Vandával. Molnár nagyon rosszul látott. Jobb szemén a monokli mögött nyolc dioptriányi rövidlátás volt, azaz elvesztette látása kilenc tizedét, de a számok mestere maradt. Vadászat alkalmával is.
A német birodalmi fővadászmester szervírozta a vadászat előtti ünnepi vacsorát. A nyúlpástétom jól harmonizált az aszpikban eltett vadlibával és a pisztrángkocsonyával. Molnár mentegetőzött is, hogy golyóval nem tud lőni. Ellenben pontosan tudta azt a képletet, amivel kiszámítható egy kétéves őzbak mészárszéki, tiszta súlya. Hogy az élősúlyból megkapjuk a tiszta súlyt, elegendő- magyarázta a feszülten figyelő Göringnek, ha az élősúly egynegyedéhez hozzáadjuk ennek a súlynak a felét, Majd az így kapott összeget elosztjuk kettővel. A hányados a tiszta súly. Göring megismételtette magának a képletet. Ám Molnár arany töltőtollával egy cigarettásdobozon számolni kezdett: Vagyis, Ön, mein Herr, ha élősúlyban százhuszonhét kilót nyom, kimérve mindössze hatvannyolc kiló marad. Göring szemmel láthatóan fészkelődött.
A tapintatos Molnár azonban félrehívta a birodalmi marsallt, és figyelmeztette, hogy a másnapi vadászaton, melyet megtisztel maga V. Gusztáv király, a maga nyolcvankét évével, nagyon ügyeljen, mert a király még az írónál is rosszabbul lát, s ha a vadászaton véletlenül mellé kerül, akkor kiáltsa csak hangosan, hogy „Nem én vagyok a jávorszarvas! „
Másnap azonban az idős uralkodó legott vállához emelte vontcsövűjét és ráduplázott Göringre. A hallali után történhetett csak Gusztáv király bocsánatkérése, mely így szólt:” Hallásom már nem a régi. Én azt értettem, hogy „Én vagyok a jávorszarvas!”
Molnár azt elfelejtette mondani Göringnek, hogy a svéd király rosszabbul hall mint lát.
Csarlie Parkőr
