Írástechnikai tanácsok bloggereknek
Az irodalom mindenekelőtt a csenddel kezdődik.
Sartre szerint az első nagy író 1945 után Michael Butor.
Gőgös ember: azért ír, hogy éljen.
Figurái néha olyanok, mintha egy népies regényből lépnének ki. Butor az egészen keresztül akarja megfogni őket, amibe belevesztek. Ezért van, hogy végül egyik alak sem az, aminek hittük: mindegyik elvész az egészben, és végül átéli és ábrázolja; végül mindegyik ír.
Az irodalmi munka önmagában nem okozhat csalódást. Lehet, hogy zagyvának fog tartani-írja Sartre- de a kifejezés területén a siker szükségképpen kudarc. Lehetetlen a siker, hisz a kudarc(a mozdulatlannal akarjuk rögzíteni a mozgást stb.), minden hazugságon keresztül végül is ide jutunk: annyira felhalmozódnak az apró vereségek, hogy elérkezik amikor már nem lehet tovább menni; minden elveszett. Ez az a pillanat, amikor a szobrot vagy a szemétbe kell dobni, vagy kiállítani tárlaton. Kész. Kicsúszik kezünkből. És hirtelen szobor lesz belőle vagy könyv. A fordítottja annak, amit az ember akart. Ha a vereségek módszeresen bele vannak vésve a negatívba, amelyet kiszolgáltatunk a közönségnek, akkor legalább jelzik, hogy mi volt az eredeti elképzelés. Az igazi szemlélő a semmiből teremti meg a szobrot, az igazi olvasó a sorok kötül olvassa ki a könyvet
Rajkó Félix
