Fő a bizalom
Kémelhárítás és HR
Tabajdi-Ungvári: Az elhallgatott múlt
Corvina Kiadó
Az 1920-ban született Kucsera László hat elemi után lett lakatossegéd. 1951-1955 közt az ÁVH kémelhárítási osztály vezetője lett. Háy Gyula az Irodalmi Újságban 1956 októberében publikált cikke miatt (Miért nem szeretem Kucsera elvtársat?) hét évet kapott. Mozart Ave Máriáját törölte a kultúrestek repertóriumából vallásos propaganda miatt. Miskolcon dolgozva róla mondták, hogy ami Budapesten becsületbeli dolog, azért Miskolcon öt év jár. 1956 októberében arról jelent meg cikk az általa vezetett kémelhárítási osztály városi lapjában, hogy Lobkovitz István „bízva repülőtiszti tapasztalataiban „ 17 méter magasból kiugrott az ÁVH épületéből és szörnyet halt. 1975-ben nyugdíjazták Vörös Zászló érdemrenddel.
Kerekes Tamás
A kiadó
A pártállam és a belügy - A politikai rendőrség működése Magyarországon 1956-1990
A politikai rendőrségnek Magyarországon is döntő szerepe volt a kommunista diktatúra kiépítésében és fenntartásában. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után, az újjászervezett állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt hatalma – a megszállóként jelenlévő szovjet erőkön kívül – az állambiztonsági szervekre támaszkodott. A „Párt” által működtetett állambiztonsági szolgálatok mindvégig messzemenően megsértették az alapvető emberi jogi normákat, a magyar alkotmány deklarált elveit. A társadalomnak mély sebeket okoztak. A 1970-es és 1980-as évek finomodó technikái ellenére, a szervek megmaradt és kutatható dossziéinak dokumentumai is emberi tragédiák tömegét rejtik.
Kötetünk az állambiztonság 1956–1990 közötti működésének eddigi legteljesebb összefoglalóját adja. A jelenlegi társadalmi közbeszéd „ügynökközpontúságán” túllépve munkánk bemutatja az ügyek valós irányítóit és felelőseit is. Ők fényképükkel és életrajzukkal szerepelnek a könyvben. A kötet részletesen, szervezeti egységekre lebontva tárgyalja az állambiztonság szervezetét és vezetőit. Külön hangsúlyt kap a pártirányítás kérdése. A „pártállam” és a „legvidámabb barakk” életének mögöttes és mind ez idáig láthatatlan közegét az egyéni tragédiák sorozatait végigkövető esettanulmányok világítják meg. Szereplőik, a tettesek és áldozatok közül sokan ma is köztünk élnek.
A kötet szerzői: Tabajdi Gábor történész, szakterülete a XX. század második felének politikatörténete, valamint Ungváry Krisztián történész, a II. világháború és az állambiztonság történetének kutatója.
