Jakob Arjouri: Chez Max
Vacsorázz Maxnál Párizsban!
Helikon Kiadó
A jó, a rossz együttesen csúf?
Két írást találhat az olvasó az általam összeállított anyagban. Egy „névtelen blogger mondja el a véleményét a kötetről, aztán én. Döntsön az olvasó.
Nahát, rég utálkoztam már egy igazán jót, úgyhogy épp itt volt az ideje, hogy kiereszthessem minden bosszúságomat. Jakob Arjouri regénye pedig kiváló alkalmat ad erre, ugyanis ilyen szemetet nulla élményt nyújtó könyvet már rég olvastam
Kezdjük mindjárt a fülszöveggel, aminek nagy kár volt bedőlni, főleg azok után, hogy Orwell 1984-e simán 1989-nek volt írva. Nagy naivan gondoltam, hogy csak el lett gépelve. De hát miután elolvastam ezt a szerencsére csak alig 170 oldalnyi „írásművet”, kezdtem hajlani arra, hogy aki azt az ajánlót írta, annak fogalma nem volt az 1984-ről, és valószínűleg a Szép új világról sem, pedig ehhez a két kimondottan pompás regényhez hasonlította a Chez Max-ot.
Arjouri szerint 2064-ben az emberiség egy demokráciának álcázott diktatórikus társadalomban él majd, nagyobb rész (Afrika, Közel-Kelet, Dél-Amerika) a Kerítésen túl, a szerencsés kisebbség a Kerítésen innen. Elcseszett spionfiókák figyelik majd, hogy a szabályoknak megfelelően létezünk-e, és ha nem, jelentik azt az Aschcroft-nak, a rendet fenntartó szervezetnek, majd jól kivonnak minket a forgalomból.
A főszereplő Max is ennek a mindenható Aschcroft szervezetnek a legszerencsétlenebb alkalmazottja, aki csak nagyritkán tud bármi eredményt felmutatni a munkájában, ráadásul társa, Chen magasan túlszárnyalja őt minden téren. Kézenfekvő hát a megoldás, hogy Chent el kell tenni láb alól. Ehhez épp kapóra jön, hogy úgy tűnik, az ázsiai épp megszegni készül a szabályokat… Dióhéjban ennyi a cselekmény!
Nagy hibája ennek a könyvnek, hogy - ha már utópisztikus jövőképről beszélünk - rémségesen minimális figyelmet szentel a világ bemutatásának (megjegyzem, 170 oldal terjedelemben erre kilátása sem lenne a szerzőnek), sokkal inkább a két szereplő piti ellentétére koncentrál. Ráadásul Max viselkedése teljesen logikátlan, inspirálatlan, igazi töketlen hülye, aki csak sodródik az eseményekkel. És akkor ez az étterem téma! Maxnak étterme van Párizsban, ez az álcája, a fedezéke, onnan figyeli meg a számára kijelölt kerületet. Mit gondol a laikus olvasó (én)? Étterem, kaja, de szuper, majd biztos lehet élvezkedni egyet a sok kaja leírásán. Egy nagy frászt! Elmondom, hogy nekem, aki imádok főzni, enni, recepteket kitalálni, de még kajákat elképzelni is, még csak egy félszer sem futott össze a nyál a számban. Arjouri ebből a szempontból is kutyaütőnek bizonyult.
Ennyi szidalom után, ha rá lennék kényszerítve, hogy valami jót is mondjak, talán a befejezést emelném ki (szerintem az sem jó, de ha valamit feltétlenül választanom kéne, ez volna az). Max elintézi Chent, az élete látszólag visszazökken egy kielégítő kerékvágásba, ám az végül nem derül ki, hogy az extárs tényleg rebellis elem volt-e vagy sem, vagyis jogos volt-e a kiiktatása.
Na, ha ez eddig nem lett volna elég elrettentő, akkor az utolsó szó jogán mindenkit óva intek ettől a könyvtől. Kész mázli, hogy csak 400 forintomba került!
És itt jön az én írásom:
„2308 után.az euroázsiai paktum jegyében üldözik a dohányzást
Jocob Arjouni Chez Max Vacsorázz Maxnál Párizsban
Jocob Arjouni Chez Max Vacsorázz Maxnál Párizsban
Libert, egalité, securité a boldog jövőben Negatív utópiájában szerző egy totális ellenőrzés alatt álló világot ír le, melyben még a dohányzás is tiltott. A Világot az Aschroft, illetve a Reality szervei ellenőrzik, a cselekmény főként a vendéglős Max nyomozása körül forog, aki barátja, a szintén a szervezethez tartozó Chen után nyomoz, akit árulással gyanúsít. A tömegoszlatáshoz a titkosrendőrség és a rendvédelmi szervek egy talevi nevű szerkezetet használnak. A talevit, mondja a regény narrátora, a vendéglős, Max, még csak fél éve használták k, és mind a média, mind az illetékes hatóságok agyba-főbe dicsérték, cikkekben és egyéb nyilatkozatokban ezt a technikai csodát. Én ismertem a belsejét, meséli az író. Pokoli szerkezetnek tűnt. Felszereléséhez több, hanggal vezérelt lángszóró, gépfegyver tartozott; öt robbanófejes rakéta, ködvágó, a robbanófejeket víz alatt is lehetett használni. A talevi szerves része volt egy lézersugár, amellyel az égvilágon mindent, még a betont is szét lehetett vágni, egy ultraérzékeny iránykeresős mikrofonnal is felszerelték, melyben beépített és a világon minden nyelvre –főleg és éppen a betiltottakra- fordítani képes számítógép. Aztán ember, vegyszer, gáz és radioktivitás- sugárzás- kereső, tévé, szárazzuhany és szendvicsautomata, amiben három feltét nélkül lehetett választani: pármai sonkás, sajtos-zöldséges vagy pestós kengurus. A regény bevezetője már előrevetíti a két munkatárs, barát konfliktusát. És a gyanakvás légkörében előrehaladó regény az egyik munkatárásról kideríti, hogy átállt az ellenséghez. A gyanú árnyékában A rendvédelmi szervezetek alkalmazottjainak esküjében az áll, hogy Európa érdekeit és értékeit megvédelmezik. Ahogy az esküben áll: „erkölcsileg, szellemileg hű és tetterős elkötelezettjei vagyunk a törvényeknek. Az író Chen legendás bűnüldöző tevékenységnek tulajdonítja Chen pimaszkodó megjegyzéseit. Munkaköri leírás: Chen(0a gyanúsított) A 2038-as Pekingi Egyezmény után, amely egyrészt megkönnyítette az európaiak és a kínaiak kínai, illetve európai utazásait, az első évben, másrészt erősen megemelte a beutazási rátát, az első évben több, mint negyedmillió kínai költözött a párizsi nagyszektorba. Természetesen sokan illegálisan jöttek ide, vagy maradtak itt, túlnyomó többségük azonban nem rendelkezett a szükséges papírokkal. A legtöbben a külvárosban telepedtek le, ám immár s központban is akadtak olyan negyedek, amelyek lakossága jó kilencven százalékban volt kínai, vagy kínai eredetű európai volt. Chennel- meséli az író-közös területünkön már tizenöt éve dogoztak e közös területen. Chent mindenképpen a kínai negyedben kell bevetni, hiszen tökéletesen beszélte a mandarin nyelvjárást, mivel szülei odaátról származtak. A maga lakónegyedében Chen kertészként működött, a közparkokat, köztéri virágládákat gondozta. Így aztán többnyire a szabad levegőn tartózkodott, álldogált, figyelt feltűnést nem keltve. Könnyen szóba elegyedett az emberekkel, olyan hétköznapi témákról, mint a virágfajták vagy a sövény kívánatos magassága, mindig szívesen meghallgatott másokat, de magyarázattal is tudott szolgálni, ha egy –egy lakásba közelebbről is ne szeretett volna pillantani. Mindig akadt egy fa melynek állítólagos lombkoronáját éppen az adott lakás erkélyéről lehetett a legjobban megvizsgálni. Chen sikereit annak köszönhette, hogy főképp a kínaiak által lakott negyedben kitűnően bevált álcája, valamint annak, hogy nagyon jól ismerte a környezetében élő emberek szokásait. Különleges megfigyelőkészséggel rendelkezett. Ráadásul intelligenciája sem volt mindennapi, és szemét, megvető kijelentéseit ismervén az emberek meglepődtek jól fejlett empátiáján. Közismert tény volt és a kollégák közt még mindig derűs és meghökkent fejcsóválást váltott ki, hogy Chen rendszeresen beszélgetett a kedvenc növényeihez, amelyekhez állt, mint a emberekhez. Többször rajtakaptuk és rajtakapták már, hogy elmélyülten beszélgetett kedvenc rekettyebokrával. Chen munkája Főleg olyan munkái voltak, mint az adócsalás, biztosítási sumákságok, , gyermekbántalmazás, nemi erőszak, féltékenységből vagy nyereségvágyásból elkövetett gyilkosság. Ha volt egyáltalán gyenge pontja Chen-nek, olyan, amely rendszeresen szemet szúrt az évek során, az volt, hogy a bevándorlóknál megszokott bűnesetek, .vagyis azok, amelyeket a kollégák kerestek volna nála, ha a sikereit meg akarták kérdőjelezni- közülük szinte egy sem fordul elő nála. Túl kevés lopás, védelmipénz –zsarolás, szerencsejáték, drogbűntény-pedig köztudomású, hogy Kínában sok a drogfüggő, és ez Kínában még mindig bocsánatos bűnnek számított-szerepelt a listáján, és éppoly ritkán fordultak elő illegális bevándorlási vagy terroristapropaganda. Méghozzá olyan ritkán, hogyha nem a szuper Chenről lett volna szó, akkor mindenki másra már rég a zsarolhatóság vetült volna, vagy ami még rosszabb, az együttműködésé. A jövő egy Izrael-ellenes világ -sugallja a regény Az euroázsiai kormány megegyezett az átmeneti USA-kormánnyal, hogy a felszabadító háborúk során nyitva hagyják a palesztin-izraeli konfliktust, hogy későbbre is maradjon egy olyan szelep, amit a lakosságnak fel lehet kínálni, ha a politikai elkötelezettség iránti igény esetleg túlságosan felerősödne. Így végül nemcsak Izraelt, hanem a palesztin területeket is hozzácsapták az euroázsiai és -észak-amerikai világhoz. És az európai kormány a mai napi gondoskodott arról, hol az egyik, hol a másiknak oldalnak szánt anyagi, vagy diplomáciai támogatással, néha titkosszolgálati eszközökkel , fegyverszállítmányokkal -, hogy ez az ország, vagy( ezek az országok) sose nyugodhassanak meg. A regény főszereplője, noha folyamatosan gyűjti a vádakat mukatársa, Chen ellen, mégis folyton elbizonytalanítja az olvasót. Ettől lesz olyan kivételesen izgalmas ez a szép kiállítású kötet.
2064-ben vagyunk. A világot kettéosztja egy Kerítés: emitt haladás és demokrácia, odaát visszamaradottság, diktatúrák, vallási fanatizmus. Persze a jólét birodalmát meg is kell védeni – Max Schwarzwaldnak és partnerének, Chen Wunak épp a megelőzés a feladata, bár viszonyuk korántsem baráti. Max társadalmilag hasznos és szakmailag elkötelezett élete kiegyensúlyozott, szinte már gömbölyű lenne, Chen azonban minden tabut felrúg, egyetlen emberi gyengeséget sem hagy szó nélkül – egészen addig, amíg egy napon meg nem botlik, és Max meg nem látja a lehetőséget, hogy egyszer és mindenkorra megszabaduljon partnerétől.
Kerekes Tamás
Jacob Arjouni: Vacsorázz Maxnál Párizsban!
Jacob Arjouni: Vacsorázz Maxnál Párizsban!
sajto@helikon.hu
