Annie Besant: Az ősi bölcsesség
Magyar Teozófiai Társulat
A könyv szerzője az az Annie Besant, akiről 1905-ös budapesti látogatásakor Ady Endre is cikket írt a Budapesti Naplóban, úgy említve őt, mint India papnőjét, aki nagy sikerű előadásokat tartott dupla teltházas közönség előtt a Zeneakadémián. Beasantot egyébként G.B.Shaw kora egyik legkiemelkedőbb szónokának tartotta. A Titkos Tanítás áttanulmányozása után a jól ismert szociális reformer és szabadgondolkodó feladta addigi materializmusát, és mintegy pálfordulással csatlakozott a Teozófiai Társulathoz. 1907-től 1933-ig, haláláig a nemzetközi teozófiai társulat elnöke volt. Nagyon sokat tett India függetlenségéért, valamint hogy a keleti kultúra, vallás, filozófia és gondolkodásmód Európában is ismertté váljon.
Az ősi bölcsességről
A könyv a láthatatlan világokkal és a létezés nagy törvényeivel foglalkozik. A teozófiai irodalom egyik alapkönyve.
Nagyiday Adrienne
Az ősi bölcsesség szerint az ember szellem – amely az úgynevezett lélek, vagyis értelem, érzelem és tevékenység formájában nyilvánul meg és – akinek teste van. Valójában azonban különféle testei vannak, amelyek tudatának hordozói és eszközei a különböző világokban. Ezek a világok (vagy síkok) a térben nem különülnek el egymástól, hanem áthatják egymást, így egyidejűleg vannak jelen körülöttünk, pontosan úgy, ahogy a víz is áthatja az iszapot, vagy a levegő oxigénje is oldódik a vízben. Ezek a természet anyagi oldalának világai, különböző mértékű sűrűségük az anyaguk összetételétől függ. Az ember egyidejűleg több ilyen világban él, de általában csak a legalsóbb (a sűrű fizikai) világban öntudatos, a többiről csak álmában, vagy elmélyült állapotban nyer némi tudomást.
Ezeknek a világoknak a teozófiai irodalomban használt elnevezései a legdurvábbtól a finomabb anyag felé haladva a következők: fizikai világ, érzelmi vagy asztrális világ, gondolati vagy mentális világ (mennyország), az intuíció (buddhi) világa és a szellemi (atmikus vagy nirvánikus) világ. Van két ezeknél is magasabb rendű, a monádi világ vagy az eredetek világa, és az isteni világ vagy a Logosz világa.
Az, amit halálnak neveznek, nem egyéb, mint a legalsóbb világhoz tartozó eszközének vagy tudathordozójának – fizikai testének – letevése. A valódi embert azonban a felsőbb világban mindez nem változtatja meg. Olyan ez, mint mikor a fizikai ember leveti a kabátját. Ezek az állítások nem csupán feltevésen, hanem az előttünk járók, tisztánlátók kutatásain, megfigyelésein és átadott tapasztalatain alapulnak. A születés és halál folyamatának leírása megtalálható a könyvben, ami szükséges annak megértéséhez, hogy az egy életben megtapasztaltak eredménye hogyan épül be a felső énbe, illetve miként jön vissza a lélek egy újabb újraszületéskor. (Számítógépes hasonlattal élve: mintha tapasztalataink minden síkon lementődnének egy lemezre, tárolódnak, majd újra előhívjuk őket.)
A világot működtető nagy törvények közül részletesen tárgyalja a könyv az újraszületés, a karma és az áldozat törvényét.
Az ok és okozat törvénye, ezt hívják a karma törvényének is. (A fizikában mondhatnánk Newton III. törvényének.) Jelen életünkben az előző életeink eredményét élvezzük, ugyanakkor a saját jövendőnket teremtjük meg. A Mindenség egy másik alapvető törvénye az újraszületés törvénye. Minden természeti folyamatban megláthatjuk a periodicitást, amely az ember létezését is meghatározza. Ugyancsak alaptörvény az áldozat törvénye. Ez a törvény arra vonatkozik, hogy a bennünk élő isteni szikra megismétli az Egy áldozatát: magára veszi az anyagi világ korlátozásait azért, hogy az abban létrehozott formákon át tudatossá váljon.
Minden emberi szellem, mint csíra kezdi meg emberi pályafutását minden tudás, lelkiismeret és ítélőképesség nélkül. Kellemes és fájdalmas tapasztalatok során jut olyan anyaghoz, amelyből felépíti mentális és morális képességeit. A vele született jellemet önmaga fejlesztette ki. A jó hajlamok, értékes képességek, nemes jellem mind-mind sok és kemény munka eredménye, sok nehéz erőfeszítés jutalma. Az ellenkező jelek azt mutatják, hogy a szellemi csíra növekedése és fejlődése még kezdetleges fokon áll. Tudatlanságunkból eredő tévedéseinket szenvedés követi. Akaraterőnk és bölcsességünk csak a szenvedésünk kiváltotta erőfeszítéseink során fejlődik. Minden egyes ember valójában saját saját életének, jutalmának és büntetésének elhatározója és saját maga bírája is egyben („ahogy vetünk, úgy aratunk”).
A teozófiai irodalom megkülönbözteti a szellemi embert, az egyéniséget és a halandó embert, a személyiséget. Az előbbi az, aki az életek sorozatán át tapasztal, az utóbbi pedig az egyes életekben használt gondolati, érzelmi és fizikai eszköz, amelyeken keresztül a tapasztalás megtörténik.
Mindannyian ugyanazt az utat járjuk végig - a tökéletesség elérése minden ember rendeltetése.
Mi a teozófia?
Bölcselet, mert világosan feltárja a Naprendszerünkhöz tartozó testek és lelkek fejlődésére vonatkozó tervet és megmutatja az általános fejlődés menetét. Elénk tár és javasol egy lehetséges módszert, amelynek segítségével a fejlődés folyamatát megrövidíthetjük. Tudatos erőfeszítéssel egyenesebb úton haladhatunk a cél felé. Ez a javasolt módszer a tanulmányozás, az elmélkedés és a felismerések gyakorlati megvalósításának hármassága.
Tudomány azért, mert az említett bölcselettel nem mint teológiai hittel, hanem mint közvetlen tudással foglalkozik, amelyet tanulmányozással és kutatással meg lehet szerezni. Azt állítja, hogy szükségtelen a vakhit, mert minden embernek vannak szunnyadó képességei, amelyek – ha életre kelti őket – alkalmassá teszik arra, hogy önerejéből lásson és vizsgálódjon.
Életmód is. Azt tanítja, hogy az isteni bölcsesség egy, a hozzá vezető út pedig sokféle. A gondolatok szabadsága jellemzi, és tisztelet az élet iránt. A testvériség jegyében vallja a megértést és toleranciát minden ember felfogása és minden világnézeti és vallási hagyomány iránt. Tanítja, hogy minden egyes embernek joga van saját útja bejárására és saját igazságának megtalálására.
„Ne tanuld az elme terméketlen teozófiáját, büszkén arra, hogy megtöltötted a fejedet mások gondolataival. – Tanuld az élő bölcsességet, ami az elme és a szív mély harmóniájában, és ami a valódi, a ‘más’-t, az elkülönülést nem ismerő Én, az egység hangján szól.”
Nagyiday Adrienne
A Magyar Teozófiai Társulat újjáalakulása óta másodszor adja ki Annie Besantnak, a teozófia egyik legnagyobb tanítójának talán legismertebb és legnépszerűbb könyvét, Az ősi bölcsességet, amely összefoglalja mindazokat a kortalan igazságokat, amelyekből a világ mindig is táplálkozott. A könyv bemutatja a létezési terünket jelentő világokat, a fizikai világ okkult oldalát, az asztrális világot - beleértve a halál utáni életet - és a mennyei világok működését. Részletesen ismerteti a mindenséget mozgató nagy törvényeket, mint a karma, az újraszületés és az áldozat törvénye, és kitér a világegyetem kialakulására is. Elemzi a világ vallásainak hasonlóságait, közös gyökereiket. Mindezek a hasonlóságok egyetlen forrásra utalnak, a beavatottak hierarchiájára, amely az emberiség fejlődését vezeti és vigyázza. Ez a hierarchia minden korban tanítja a tudni vágyókat, megmutatja az utat, és irányítja tanítványaik lépéseit. Most is elérheti őket bárki, aki keres, ha a szeretet és az odaadás vezérli, és azért szeretne tudni, hogy jobban szolgálhassa az emberiséget. Az ősi bölcsesség olyan támpont, amelyre bátran támaszkodhatunk az ősi tudás keresésében, és amelyhez érdemes rendszeresen visszatérni, hogy a tudás újabb mélységeit fedezhessük fel. |
