Gyötrelmes reggelim
Félhomály van, a Margitszigeti Grand Hotel cselédszobájában. Flekktifúszom van? Egy sikertelen tüdőlövés? Minden fehér, a falon feszület. A fiúk Bródy Sándor bácsinál aludtak, Molnár Ferenc a leggyűröttebb. Azt hiszem, neki csak a szekrényen jutott hely, mert a padlót már betöltötték a Central fiatal írói. Memphisz cigarettát szívnak, s irigylik Karinthyt, mert neki a Central és a Hadik közt menetközben megállt a busz. Szép Ernő és Szomory valószínűleg egész éjjel a Bristolban ferbliztek. Pénzük nem lévén fejfájáscsillapító labdacsokba. Az arckifejezésük láttán sejtem. Szomorynak volt jobb lapjárása. Molnárt zrikálják főleg, mert míg ő a fronton haditudósító volt, Fedák Sári sűrűn félrelépett.
Molnár blazírtan megigazítja cvikkerét és azt mondja:
”Lehet. De pénzért csak velem feküdt le.”
Már oszlik a félhomály. Ágyba hozzák a kapucinert és egyenként beolvadnak a falba. A cinikusnak hitt világfi, Molnár marad utoljára. Én mennék utánuk, de Molnár mondja nem lehet, én még élek, ők már halottak. Mire megértem ezt, felzokogok és erre felriadok.
Kezdődhet a nap.
