Ungvári Tamás: Bűnbeesés után
Ulpius Ház Kiadó
A titkosszolgálatok és az értelmiség megrontása a két világháború közt
A versailles-i béke átrajzolta Európát s a Múzsa, az irodalom, a képzőművészet és a színház mesterei egy évtized mûltán hontalanok lettek. Az új hontalanság izgalmas tragédiáját tárja elénk e könyv mesteri szőttese, mely hőseit követi Berlin, Párizs Moszkva, Mexikó City és Los Angeles útjain. A húszadik század művelődéstörténetének mesterművét veheti kézbe az olvasó e tanulságos és meggondolkodtató műben, mely a szerző kaliforniai évtizedének gyümölcse.
A vezető kémek a két világháború közt Galíciából származtak, ahonnan sokfelé nyíltak utak és zsákutcák. A legismertebb összekötő Ludwig volt. Az elegáns Ludwig és barátja, Richard Sorge Sztálin szuperkémeivé váltak. Luwig volt a cambridgei ötök összekötője és beszervezője, tehát Kim Philby és Anthony Blunt tartótisztje. Ludwig kötötte össze a cambridgei nihilizmust a párizsi Münzenberg körrel. Sorge apja volt dr. Karl Maex titkára. Sorge útja a kémkedésig a marxizmussal volt kikövezve. Ludwig jobb tanár volt, mint tanítvány. A konspirációs szabályokat jobban tanította, mint alkalmazta. Egyszer Ausztriából Svájcba utaztában elfeledte, hogy melyik útlevelét adta át a határellenőrzésen. Leszállt a vonatról, majd a rámpán maradt, azzal, hogy lemaradt a vonatról. A határőrtiszt azonban lélekszakadva rohant ki a fülkéjéből, nehogy lekésse a vonatot. Ludwig figyelmét felkeltette a Field házaspár, aki a magyar Rajk László perében lesz koronatanú. Az irodalom összefonódott a dramaturgiával (Timur Link). A kirakatperek forgatókönyve Ibsen dramaturgiája szerint készült. Sémájuk arról szólt, hogy a múlt utóléri az egyént, megváltoztatására csak egy kollektíva képes. A forgatókönyvek sajátos mátrixot ültettek el a képzeletben, a leleplezés és a gyanú képsorait. A történelem hatalmas guillotine-ként magasodott fel. Die Weltgeschichte als das Welgericht, a világtörténelem, mint ítélőszék, mint a küldetések és elhivatottságok beteljesülésének terepe.
Az európai és tengerentúli szovjet ügynökök levedlették a Ludwig-féle eleganciát, Kim Philby dadogni kezd. A gépezet megtanul szarvasbőrkesztyű nélkül dolgozni.
Bohózatba illő részletekkel szolgál Ungvári Tamás, miszerint az ügynöklánc körbefonta a fehér emigrációt. Egy bizonyos Tolsztoj-rokon, bizonyos Pável, Párizsból települt haza, és a neves történelmi-regényíró Alekszej Tolsztojnál talált otthonra. Fogalkozásából kifolyólag jelentette fel nagybátyját, de az NKDV titkosszolgálatához Alekszejnek, a nagy Tolsztojnak jobb összeköttetései voltak, mint a kicsi Pávelnek. Tolsztoj kirúgta Pávelt, akire a „szervek” immár csak a vád tanújának szerepét osztották a következő perben.
Ungvári abból indult ki, hogy „a két világháború közötti baloldal kénytelenségből, kalandvágyból, a tettek misztifikálásából vagy újmódi párthűségből nem élhetett elszigetelten a titkosszolgálatoktól. A diktatúráknak a titkosszolgálatok adták az anyanyelvüket… A bolsevik élcsapatok sejtekből építkeztek, egy pártsejt valójában a titkosszolgálat egyik láncszeme. Történetünk megannyi szereplője több álnevet is használt, a nom de guerre, a harcban szerzett identitás felülírta a polgári létet.”
Ungvári sorra veszi a két világháború közötti baloldali értelmiség jeles alakjait, akik a Szovjetunióval „flörtöltek”, illetve csatlakoztak a kommunista pártokhoz. Sokan kerültek kapcsolatba a sztálini titkosszolgálattal is, többen közülük Magyarországon látták meg a napvilágot. Arthur Koestlertől Alpári Gyuláig, Háy Gyulától Lukács Györgyig, Kun Bélától Radványi Lászlóig (Anna Segers férjéig) terjed a lista. Az ő német, orosz, osztrák, lengyel, francia és cseh ismerőseik, köztük kiváló írók és költők alkotják azt a száz-kétszáz fős, Willy Münzenberg által „menedzselt” társaságot, amelyről a könyv szól. Tagjai, ha ugyan el nem tűntek a Szovjetunióban, felbukkantak Mexikóban, az Egyesült Államokban, Franciaországban és Nagy-Britanniában is. Aztán szerepet játszottak 1945 után a „népi demokráciákban” is, különös tekintettel Rákosi Magyarországára, Gottwald Csehszlovákiájára és az Ulbricht által fémjelzett NDK-ra. Ungvári könyvének szereplői minduntalan összefutnak, kézről-kézre adják egymást, találkozásaik leírása lendíti tovább az olvasmányos, sok új részletet tartalmazó esszét( Pelle János).
Kerekes Tamás
