Úrintől kapott tripper nehezebben gyógyul

 

Szuggesztív, izgalmas, adatokban gazdag, pazar kiállású, informatív kötettel állunk szemben, amivel mostanában nem kényeztetett el bennünket a könyvkiadás. Bár pl. a Hajja Könyvkiadó már a második kötetét publikálja az ardenneki ütközetről, amiből kiderül a Halál százötven órája c. filmmel ellentétben, hogy a szövetségesek tudtak az utolsó nagy, német offenzíváról, addig az egyetemes történetet áttekintő munkanapjainkban nem született meg

.(Ami felveti a kérdést, hogy a szövetségesek valamit el akartak titkolni). A kérdés, hogy mit?

A könyv egy 14 éves számára is érthető, de olyan finomságok vannak benne, amiket nem tanítanak a Frunze, a West Point hadiakadémián, sem a Zrínyi Miklós nemzetvédelmi egyetemen.

Minden azért nem férhet el egy kötetben.

Ne keressük Don Juan lepantói ütközetét, a nándorfehérvári ütközetet. Sem a gigászok harcát, amit az antiszocialista realista, de ír-racionalista Timur Link vívott a Kapcarongy nevű kocsmában néhány rossz arcú, és kifejezetten rút arcú idegennel a pókerasztalon. A kabátujjába rejtett két ásszal, miközben a harmadik napon már annyira megfájdult a fejük a folyamatosan ivott enyhén üdítő alkoholos italoktól és szivaroktól, hogy nedves törölközőbe csavarták őket, ezért úgy néztek ki, mint enyhén ittas tuaregek, vagy más berber harcosok a sivatagban, akiknek elcsavargott a tevéjük, de már másodnapra elfelejtették a nevüket.

 

 

 

 

Tartalomjegyzék:

 

-Szalamisz: Az athéniek Themisztoklész vezetésével legyőzik Xerxes perzsáit

 

 

A könyv szerzője, célja szerint, azon fegyveres összecsapásoknak leírása volt, amelyek mélyreható hatást gyakoroltak a történelem menetének alakulására. A „döntő” jelző ebben az összefüggésben úgy definiálható, hogy az eseményekre(vagyis a hadjáratra azonnali hatást gyakorló, sőt lehetőség szerint egy háború végkifejlete szempontjából olyan jelentőséggel bíró, ami azt eldöntő jelentőségűnek tekinthető. A szerző szerint a „döntő+ nem mindig könnyen meghatározható. Például az a vereség, amelyet 1914-ben mértek a németek Tannenbergnél az oroszokra, nem hozta meg a győzelmet Németországnak az első világháborúban, de elvezetett a cári rezsim kommunizmusra cseréléséhez, katasztrofális következményekkel világszerte.

 

 

 

 

 

Kerekes Tamás

 

 

Huszonegy, történelmi fordulópontot jelentő csata időszerű újra áttekintése

 – Szalamisztól (Kr. e. 480) a huszadik század néhány legfontosabb összecsapásáig.

Gondolatébresztő munka John Colvin sok szempont szerint válogatott példatára az emberi konfliktusok történetéből. Nemcsak a csaták egyéni szempontú kiválasztása buzdít vitára – például Waterloo helyett inkább Trafalgar, Sztálingrád nem, Kurszk viszont igen –, hanem a könyvben ismertetett, a maguk korában fordulópontot jelentő, fegyveres összecsapások együttesen éles aktualitással bírnak: döntő többségükben a Nyugat nem európaiak ellen viselt háborúit idézik, különösen az iszlámmal vívott küzdelmek.

A DÖNTŐ CSATÁK azt világítja meg, hogyan formálta civilizációnkat a hódítás és visszavonulás, a katonai győzelem és a vereség árapálya.

A háború olyan régi tartozéka az emberi életnek, mint maga a történelem, és gyakran játszott meghatározó szerepet. Mi tesz azonban „döntővé” egy szárazföldi vagy tengeri összecsapást?

A hadtörténész John Colvin számára az a körülmény, hogy annak következménye sokkal szélesebb skálán mérhető, mint az egyszerű győzelem vagy vereség, vagyis amikor a csata közvetlen befolyást gyakorol a történelem menetére.

Trafalgart választja Waterloo helyett, ugyanis ott pusztult el Napóleon tengeri hadereje, s ezzel nemcsak Nagy-Britannia invázióját sikerült megakadályozni, de a császár végső bukását is biztosította a Királyi Haditengerészet. Az oroszok 1914-es tannenbergi vereségét nem az első világháború általános menetére gyakorolt hatása miatt írja le, hanem azért, mert ezzel az összecsapással indult a kommunizmus hatalomra jutásához vezető folyamat, amely idővel világszerte katasztrofális következményekhez vezetett. Hasonlóképpen Szingapúr eleste 1942-ben nem egyszerűen a japán hódítás diadalaként jelentős, hanem mint az az esemény, amely egyértelműen jelezte Ázsia európai gyarmatosításának végét.

 

 

A SZERZŐ

 

John Colvin Tokióban szü­letett 1922-ben. Tanul­má­nyait a dart­mouthi Királyi Haditengeré­szeti Főiskolán fejezte be. Haditen­ge­rész­tisztként végigszolgálta a második világháborút, majd 1951-ben diplomáciai szolgálatba lépett. Szolgált Oslóban, Bécsben, Kuala Lumpurban, Hanoiban és Ulánbátorban (őfelsége nagyköveteként), valamint Washingtonban. Utána a Chase Manhattan Bank állományában dolgozott, mielőtt teljesen az írásnak szentelte idejét. Kiadott munkái, cikkeken és recenziókon kívül: Twice Around the World (Kétszer a világ körül), Not Ordinary Men (Nem hétköznapi emberek), Volcano Under Snow (Vulkán a hó alatt), Lions of Judah (Júda oroszlánjai), Nomonhan. 2003 októberében hunyt el.