"Én voltam a kézirat..."
A kényszermunka alatt született költemények elveszhettek volna az utókor számára, ha Faludy György meghalt volna (én voltam a kézirat), de társai megtanulták verseit, s utólag nem volt nehéz rekonstruálni azokat.
Üdvözöllek Benneteket! - kezdte Szolnokon a költő, aki 1946-ban, a remény korszakában járt először Szolnokon. A remény napjainak nevezte az 1918. októberi eseményeket is, de édesapja, miután megtudta, hogy a miniszterelnököt, Tisza Istvánt megölték, az őszirózsás magyar forradalomra azt mondta: Egy forradalom nem kezdődhet gyilkossággal.
1946-ban a felszabadult Magyarország iszonyú nyomorban élt. Kályhák voltak az utcán, hullaszag terjedt a levegőben, éhezett mindenki, ugyanakkor hittek egy szebb, szabadabb Magyarországban. Rákosi alatt tönkrement mindent, összegezte a harminc évet emigrációban töltött költő. A mai korban a híres Dreyfus-per jutott eszébe, akkor Zola híres cikke nyomán felmentettek egy ártatlant, most bűnösöket bocsátanak szabadon.
Faludy a negyvenes években katona lett az Egyesült Államok hadseregében, mint mondta, valakinek meg kellett mutatni, hogy egész Magyarország nem áll Horthy oldalán. Az önként jelentkező költőt egy tábornok hívta meg néhány sörre (a tábornok nem hitte el, hogy nem hat elemit végzett, csak négyet). A tábornok által felkínált amerikai állampolgárságot visszautasította, s aznap a bolondokházában kötött ki, mert hülyének nézték, de egy freudista orvosok által végzett hat órás vizsgálat kiderítette, hogy nem hülye. Szelíd mosollyal tette hozzá, hogy az Amerikai Hadsereg 19 millió katonája közül ezt csak neki adták írásba. (Hogy örült volna ennek Joseph Heller! - Kerekes Tamás).
Elmesélte, hogy Kanadában, a torontói egyetemvárosban parkot neveztek el róla. Akkori lakásában látta, hogy egy svéd, zavart lelkű asszony a hideg márványra feküdt egy nyári ruhában. Felszaladt a lakásába egy köpenyért, de mire visszaért, már három kabát volt az asszonyon. Veszélyesen meggyengült Magyarországon a szolidaritás, jegyezte meg rezignáltan.
Katonaként, 12 tankkal fogadta el Új Guineában egy pápua törzsfőnök meghívását. A pápuák majdnem meztelenek voltak, gyarmati sorsukra emlékeztek, a német állam zászlajának hivatalos színeivel voltak kifestve, az ágyékkötőn Hitler képe. A pápuák a német hittérítőket ugyan megették, de Adolf Hitlert tisztelték.
Hárman voltak egy budai kávéházban: Karinthy Frigyes, Kassák Lajos és Faludy György. Karinthy tréfából egy kavicsot vett a szájába, és elváltoztatott hangon felhívta az Esztergomi Nőegylet nevében Kosztolányit telefonon. A költő szabadkozott, de a felajánlott honorárium (100 pengő) hatására azonnal szabaddá tette magát. Kosztolányi becsületére legyen mondva, szóba hozta, hogy Karinthyt is meg kellene hívni. Igen ám, de a telefonáló közölte Kosztolányival, hogy így a 100 pengőt meg kellene osztani kettejük közt. Kosztolányi azt válaszolta, hogy adják neki a pénzt, úgy, hogy Karinthy ne lássa. A telefonáló azt mondta, hogy ez is megoldható, de csak a nyáljelenet után.
- Milyen nyáljelenet? - kérdezte Kosztolányi.
- Amikor én letolom a gatyám a nézőtéren, és Te kinyalod a seggem - felelte a kavicsot a szájából kivevő Karinthy Frigyes.
A költő, aki annak idején az Államvédelmi Hatóságnak bevallotta, hogy a Brodway 72. utcájában szervezte be a külföldi kémszervezet, Walt Whitman-nal és Edgar Allan Poe-val együtt, Amszterdamba készül.
Hallottam már Szolnokon beszélni az életéről, egy mondatot se ismételt.
Charlie Parkőr
