Skorzeny denevér lett
Ki tudja, hogy mikor költözött be,
S miért padlásom denevére ő,
Rágcsáló a falban. Csak drasztikus,
Durva erőszakkal elküldhető.
Étvágya nagy, éhes farkasoké,
Bár, ahogy magába roskadva ül
Előtte szűzfehér papírral,
Vajha a pizza, a bor kerül.
Elbóbiskol a tűz melegénél,
Könyvtári könyved beszennyezi,
Asztalodnál ül, hat órakor már
Libamájad bekebelezi.
Konyakod megissza és lefekszik,,
Éjszakánként mindent lehallgat:
A csatornák hörgését, a gyerek
Köhögését s mint szeletz szél zargat.
Reggelinél hál’ Isten magad vagy,
Igazi költő nem költ hajnal előtt,
És mire elkészül, felöltözik,
Lejön-már elmész. Nem kell látnod őt.
