Skorzeny végrendelete
Ha ennek vége lesz, mondta a vezérkarban
Nyugdíjba vonulok, oda
Ahol senki nem tudja, mit tudok,
És főleg az időjárásról beszélgethetünk.
Megtanulok kávét főzni, legalább annyira,
Mint a konyhában a portugál nővérke,
S naponta fényezem a kandalló rézveretét.
Ébren kívánok aludni, hogy lehallgathassam
A tejre mászó tejföl neszét a csuporban
És a ciszterna vizének elsimulását
Olyan gyümölcsösre vágyom, ahol a fák sorban állnak,
És a sárga róka menedékre lel a sötétkék törzsek között,
Ahol nyáron is korán sötétedik,
És az almavirág megszikkad az ágon
