Mrs. Irán
Az 56 éves Ebadi 165 jelölt közül nyerte el a Nobel-békedíjat, megelőzve a sokkal esélyesebbnek tartott II. János Pál pápát és Václav Havel volt cseh elnököt. Ő a tizenegyedik nő, aki a díj 1901-es alapítása óta elnyerte a békedíjat. A kitüntetés hírét Sirin Ebadi elképedéssel fogadta, s az AFP-nek nyilatkozva kijelentette: a Nobel-díj mindazokat az irániakat illeti, akik a demokráciáért harcolnak.
Átadták Sirin Ebadi iráni emberjogi aktivistának a 2003. évi Nobel-békedíjat szerdán a norvég fővárosban. Ebadi az iráni gyerekek és nők jogaiért folytatott küzdelméért részesült a kitüntetésben.
Ebadi az első muszlim nő, aki Nobel békedíjban részesül. Teheránban született. Jogi tanulmányait Iránban és Franciaországban folytatta. 1969-ben hazája első női bírójának nevezték ki. Tíz évvel később az 1979-es iszlám forradalom után vissza kellett lépnie, és azóta ügyvédként dolgozik. Irán első női bírója volt, azonban az iszlám forradalom 1979-ben posztjának elhagyására kényszerítette. Hazájában a reformerők emblematikus figurájává vált, míg konzervatív ellenfelei azzal vádolták, hogy a Nyugat beépített embere lett.
Az átadási ceremónián csador nélkül jelent meg; egyformán bírálta Keletet és Nyugatot: elítélte egyes muzulmán vallású országok vezetőit, amiért despotikus uralmat tartanak fenn arra hivatkozva, hogy a demokrácia és az emberi jogok nem egyeztethetők össze az iszlám tanításával és a hagyományos muzulmán társadalmi berendezkedéssel. A teheráni vezetésnek azt üzente, hogy törődjön bele: a reformok elkerülhetetlenek.
Ugyanakkor elítélte az Egyesült Államok vezetését is, amiért önkényesen értelmezi az ENSZ határozatait: a Közel-Kelet esetében figyelmen kívül hagyja, míg Irakot éppen az ENSZ határozataira hivatkozva támadta meg. Kijelentette, hogy ami az Egyesült Államok Guantánamo-i támaszpontján történik, az felér a Genfi Konvenció megsértésével: a foglyok nem részesülhetnek azokban a jogokban, amelyeket a Genfi Konvenció előír, továbbá amelyeket az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, valamint az Emberi és Polgári Jogok Egyezménye lefektet - jelentette ki Ebadi.
Az 56 éves iráni jogásznő kijelentette: a terrorizmus elleni harc egyes államok számára az elmúlt két évben hivatkozási alapul szolgált az emberi jogok megsértéséhez. Mint Sirin Ebadi mondta, az emberi jogok védelmezői növekvő aggodalommal szemlélik, hogy az általuk védett normákat immár nemcsak ellenfeleik, hanem nyugati demokráciák is figyelmen kívül hagyják.
A díjátadási ceremónia előtt több ezer fős gyerekkórus adott műsort. Szerda este Oslóban fáklyás felvonulást tartottak és zártkörű fogadást rendeztek Sirin Ebadi tiszteletére.
A norvég Nobel-bizottság elnöke adta át az iráni jogásznőnek az oslói városházán. Az egyórás ünnepséget a helyszínen több százan kísérték figyelemmel, köztük a norvég királyi család tagjai. A díj egy arany emlékérem és 1,4 millió dollár.
Nem fenékig tejfel az élet
„Az Európai Parlament 2008. január 15-i állásfoglalása Iránról: Sirin Ebadi ügye
Az Európai Parlament ,
– tekintettel az Iránról, különösen az emberi jogok kérdéséről szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az Európai Parlament és az Iráni Iszlám Köztársaság parlamentje, a madzslisz között 2008. november 4–5-én, Brüsszelben tartott 3. parlamentközi találkozóra és az arról készült jelentésre,
– tekintettel a Tanács soros elnöksége által az Európai Unió nevében 2008. december 22-én tett nyilatkozatra a 2003. évi béke Nobel-díjjal kitüntetett ügyvéd, Sirin Ebadi vezette Emberi Jogi Jogvédelmi Központ iráni rendőrség általi bezáratásáról,
– tekintettel az Európai Tanács elnökségének 2008. december 31-i nyilatkozataira a Sirin Ebadi elleni fenyegetésekről,
– tekintettel az ENSZ főtitkárának 2009. január 3-i nyilatkozatára Sirin Ebadi zaklatásáról, üldözéséről és biztonságáról,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének korábbi határozataira, és különösen az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2008. december 18-i 63/191. számú határozatára,
– tekintettel az ENSZ főtitkárának 2008. október 1-i jelentésére az emberi jogok helyzetéről az Iráni Iszlám Köztársaságban,
– tekintettel az ENSZ emberi jogvédőkről szóló, 1998. december 9-én elfogadott nyilatkozatára”
A kiadó:
Ez a felejthetetlen történet egy nő bátor lázadását írja le egy olyan országban, ahol a hozzá hasonlókat durván elhallgattatják. Sirin Ebadi, aki rendkívüli pályafutása során volt ügyvéd, író, aktivista és disszidens, következetesen emelte fel hangját országáért, Iránért, szavait azonban annak határain jóval túl is meghallották. Ez a könyv nemcsak a Nobel-békedíj nyertesének pályafutását mutatja be, de magánéletét is feltárja: hitét, élményeit, vágyait. Megismerhetjük a szegényes teheráni házban töltött gyermekkorát, azokat az éveket, amikor Irán legelismertebb női bírója volt, valamint az iszlám forradalom eszméit. Sirin Ebadi nyíltan felszólal az elnyomó rendszer ellen, amely megfosztja a nőket alapvető jogaiktól. Történetét olvasva nem egy titokzatos lény alakja rajzolódik ki, hanem egy odaadó lányé, feleségé és anyáé; egy gyakorlatias nőé, aki merényletek célpontja, mégis elég bátor ahhoz, hogy szembenézzen a börtönnel, megaláztatással és zaklatással - mindezt egy jobb jövő reményében. A Mrs. Irán egy szenvedéllyel és emberséggel megírt kivételes mű, amelyben a szomorúság és az öröm, a nosztalgia és a remény egyaránt helyet kap. Egy páratlan nő inspiráló története, aki hazájáért és társaiért harcolt.
Egy régi perzsa történet szerint Sirin, a szépséges királylány éteri passzivitással tűri, hogy az egyszeri Farhad szerelme bizonyságául kifaragjon neki egy hegyet. Egy verzióban Farhad palotát farag a sziklából, egy másik szerint kitartó kopácsolással vizet fakaszt, egy harmadikban meg egyenesen arrébb költözteti a hegyet. Az ügyvéd, közíró és emberjogi aktivista Sirin Ebadiban minden bizonnyal egy Farhad veszett el, fáradhatatlan munkával ő is hegyeket igyekszik megmozgatni. Több mint húsz éve képviseli - saját életét kockáztatva - a kiszolgáltatottak érdekeit Iránban, ahol a nők hivatalosan is másodrendű állampolgárok, és a börtönök tömve vannak politikai foglyokkal.
Az idei rekordszámú, 165 jelölt közül az iráni jogásznő a legesélyesebbnek tartott pápát és Václav Havelt is lekörözte. A díj 102 éves története során Ebadi a harmadik mozlim kitüntetett. Tíz nőelőde közt ott az albán Teréz anya, a guatemalai Rigoberta Menchu a demokráciáért, a bennszülöttek jogaiért tett erőfeszítéséért és az amerikai Jody Williams, aki sikerrel kampányolt a taposóaknák betiltásáért.
Iszlám és emberi jog?
Ebadi Irán egyik első női bírája volt. Az 1979-es iszlám forradalom az elfogultnak titulált nőket megfosztotta ettől a tisztségtől, de Ebadi nem emigrált. A nehezebb utat választotta: maradt. Gyermekeket segélyező szervezetet alapított, fellépett a nők jogaiért, majd a politikai üldözöttekért és hozzátartozóikért állt ki. Ügyvédként a legmostohább eseteket vállalta el, képviselte például egy jeles értelmiségiek ellen irányuló merényletsorozat áldozatait, és követelte az 1999-es teheráni diáktüntetés vérbe fojtásakor a jogi felelősségre vonást. A két lánygyerekes családanyát többször letartóztatták, börtönbüntetéssel, házi őrizettel kellett szembenéznie.
Ebadi legfontosabb üzenete, hogy hívő mozlimként és Nyugaton is képzett jogászként az iszlám és az emberi jogok összeegyeztethetőségét vallja. Tudni kell, hogy az iszlám mint spirituális tényező semmivel sem rugalmatlanabb, mint bármely más vallás. Azonban az iszlám jog, a saría, mely számos ország jogrendjébe beépül valamilyen szinten, történelmi képződmény. A 7. század óta alig változott: egy törzsi társadalom diszkriminatív értékrendjét tükrözi, kegyetlen, embertelen büntetésformákat ír elő. Ebadi valójában a spirituális iszlám nevében küzd a megkövesedett történelmi iszlám ellen. Előadásaiban, jogi értekezéseiben rámutat a rigorózus saríaolvasat számos ellentmondására. Hogyan lehetséges például, hogy egy férfi, ha támogatja felesége abortuszát, súlyos büntetésnek teszi ki magát, ellenben ha a gyermek megszületik, és az apa 14 éves korában történetesen meggyilkolja, akkor csak pénzbírsággal sújtható?
Az Iráni Iszlám Köztársaságban a nőknek van szavazati joguk, és több nő végez egyetemet, mint férfi, szó sincs azonban törvény előtti egyenlőségről. Sok munkakörből ki vannak zárva, válásuk nehézkes, míg ugyanez a férfiak számára pofonegyszerű. Ráadásul váláskor a gyerekeket automatikusan a férfinak ítélik, a nők a fiúkat csak a szoptatás idejére, a lányokat legfeljebb hétéves korig tarthatják meg. Ehhez képest szinte mellékes, hogy a nők számára kötelező a hajat és a testet elfedő viselet (hidzsab).
Milyen béke?
Egy ellenzéki feminista díjazása világos politikai üzenet a "Gonosz tengelyébe". Ebadi hat évvel ezelőtt részt vett Khatami választási kampányában, ám az elnök győzelme óta is folyamatos összetűzésben áll a hatalommal. Kitartó demokratikus követeléseivel már nemcsak a vallási konzervatívok, de az ún. reformerek szemében is szálka lett. Jellemző, hogy Khataminak az oslói hír után öt nappal annyit sikerült nyilatkoznia, hogy a békedíj nem jelentős kitüntetés, és különben is, miért kell neki mindenre reagálnia. (A rossz nyelvek szerint az elnök szívesen tudta volna a kitüntetést a saját vitrinjében, különben pedig a futballmeccseket is kommentálni szokta.)
Ebadit hazatérve tízezres ujjongó tömeg, leginkább nők fogadták a teheráni repülőtéren. Ők csak töredékét képviselik azoknak, akik szerint az iráni politika megérett a valódi változásokra.
Oslo kesztyűt dobott Teheránnak, és mentőövet a demokráciáért harcolóknak. A jogásznő most már biztosan nem tűnhet el nyomtalanul a hírhedt teheráni börtön, az Evin valamelyik cellájában, sőt már el is vállalta a tisztázatlan körülmények közt meggyilkolt iráni-kanadai fotóriporternő, Zahra Kazemi fiának jogi képviseletét.
A Nobel-bizottság indoklása szerint Ebadi küzdelme messze túlmutat Irán határain: az egész iszlám világ büszke lehet rá, továbbá minden harmadik világbeli nő. Ne áltassuk magunkat! Hogy ne menjünk messzire, az Öböl-térség legtöbb országában a nők sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint az agyonkárhoztatott Iránban. Ám Szaúd-Arábia vagy Kuvait a Nyugat szövetségese, így kulturális különbségekre hivatkozva szemet lehet hunyni, ha a nőkkel rosszabbul bánnak, mint a tevékkel.
Iránban legalább napirenden van a jogegyenlőség és a demokrácia. Máshol még hírből sem ismerik.
Orosz Ildikó
Kerekes Tamás
Ulpius Ház Kiadó
