"-Hát tuggya: én csak aztat tudom, hogy azelőtt is reggel négykor keltem, osztán befűtöttem a kazánt, amikor a Habsburgok voltak. Meg amikor a Károlyi vót, akkor is befűtöttem reggel négykor. Aztán most kumenizmus van, hát én most is csak reggel négykor fűtök be. Mindegyfene az. Mert ha én be nem fűtök, ez a mozdony az atyaistennek se indul el. Tuggya?"

 

A kommunista államban mi tiszta, megújhodott, becsületes irodalmat akarunk, mi, igenis proletárok és kizsákmányoltak, eltévelyedettek, kínlódva és küszködve élő és író tábor, akik sokan vagyunk, akik egy új művészet csíráit őriztük és ápoltuk, míg fölöttünk zsírosra hízott, kiadót, színházat, levegőt, az érvényesülésnek minden lehetőségét elfojtotta előttünk néhány név, ember, cég, akiket nem akarunk ma még néven nevezni. Ezek most álljanak félre! Létezzenek, de ne dirigáljanak. Követeljük ezt tőlük, s a szovjet kormány figyelmét kérjük, tisztítsa meg ezektől a parazitáktól az irodalmat.

 

Meglepő gyorsan beszervezkedtek ezek az urak. Összebeszélés nélkül buktatták ki az első gyűlésen az Írók Tanácsának intézőbizottságából azt a néhány embert, aki nevével, múltjával, harcaival, exponáltságával úgyszólván egyedül volt hivatott arra, hogy helyet foglaljanak benne. Terrorral kell helyet szorítani ezeknek - "ha terror kell, hát legyen terror"

 

Vegyünk nagy levegőt. Az évtizedeken keresztül konzekvensen polgárinak tartott fiatal Márai Sándor írta le ezeket a sorokat a magyar proletárkormány, a Tanácsköztársaság ideje alatt. Miért, Wass Albert jobb lett volna?

 

A fasisztának tartott Celine gyönyörű regénye (Utazás az éjszaka mélyére) után most újabb regényét adja ki a Kalligramm Kiadó, és a rendszerváltást megélt Magyarországon ma már Dunát lehet rekeszteni a politikai pálfordulásokkal. Jó regényt lehet írni politikailag jobb és bal oldalról egyaránt. Noha balról nagyobb a veszély, hogy a szociális érzék modorosságot eredményez. Talán Nagy Lajosnak mondta a Nyugat szerkesztője, hogy nem művészet a társadalom arcába köpni.

 

A tiszteletbe ájult Márai rajongókat meglepheti a fiatal kommünár publicisztikája. Nagyon örülök, hogy a válogatás megjelent. A kommunista kultúrtribun, népbiztos, Lukács György is rendkívül gondolatgazdag, később egzisztencialista gyanúba kevert esszé-gyűjteménye is előbb látott napvilágot, minthogy a szerző, menekülni kényszerült kommunista múltja miatt Magyarországról. Igaz, később revízionista gondolkodónak tartották.

 

Figyelmeztetés mindenkinek: a kötet összeállítása, az élet, gazdagabb, mint a legváltozatosabb címkegyűjteményünk.

 

A különböző orgánumokból (Vörös Lobogó, Magyarország, Vágóhíd stb.) összegyűjtött cikkeket Kakuszi B.Péter látta el értű utószóval.

 

Márai Sándor: Március

Lazi Kiadó, Szeged, 2006, kötött, 274 oldal,

2500 forint

Csarli Parkőr