Magyarok vagyunk
A mai napra, június nyolcadikára
Csarli Parkőr
Karinthyné az árammal biztosított szögesdrótba kiáltotta: ”Én a legnagyobb magyar író özvegye vagyok.”
Thassy Jenő főhadnagy, a drávatamási birtok utolsó gazdája, és barátja Görgey Guidó egy hamisított nyílt paranccsal indult megszöktetni Halász Gábort, Szerb Antalt, Sárközi Györgyöt.
A történet ismerős. Szerb Antal élelem és cipő nélkül maradt, ujjai elfagytak, társai rátámasztották egy ásóra, mert járni már nem tudott. A vackán verték agyon nyilas pribékek.
Thassy a kommunista hatalomátvétel előtt Torsten Arnus svéd gyermekvédő „halottaskocsiján” szökött el, s Párizsban nappal egy hotel alagsorában mosogatott, míg éjjel francia nyelven írta első regényét, a Mon beau Danube perdu( Az én elveszett Dunám) címmel, amely a Fayard kiadónál jelent meg. Thassyt Mitterand támogatat, mert Magyarországon francia hadifoglyokat segített. Aztán Párizsból a new york-i Central Parrkban lett lovaglótréner. Éjszaka szemetes volt és ablakmosó.
Görgey Guidó a budapesti rendőrségtól, Kádár János beosztottjaként került a recski munkatáborba. Fél évszázad után fogadta be a Staten Islandra visszahúzódott férfit az „igazak” közé a Jad Vasem. Nincs két történelem. Az a továbbszolgáló őrmester, aki a magyar föld legnagyobb tehetségét agyonverte, magyar volt. Szerb Antal is az volt. És persze Thassy Jenő és Görgey Guidó is.
Kerekes Tamás
Amerikai Népszava
