Molnár Ferenc hódít
Molnár Ferenc kávéházi és társasági ember volt, tréfamester a javából. A mester, akinek egyszerre négy „otthona volt” Európa fővárosainak luxushoteljeiben, igazán otthon talán Amerikában lett. Az önkéntes emigránsból kényszeremigráns.
„Nézd, mondta, a New York-i Plaza Hotel nyolcadik emeletének lakója, aki egy sarokkal lakott odébb, mint Márai, mégsem tartottak kapcsolatot: itt Amerikában minden jobb. Fél kilenckor felkelek, letusolok, s választhatok a fürdőszobában a forró, a meleg és a langyos víz között, minden elektromosan működik, minden jobb és kényelmesebb Amerikában. Aztán jön a reggeli. Paradicsomlé, narancslé, vagy olyasmi, ami Európában elérhetetlen-remek kávé, tojás egyenesen a tyúkfarmról-csodás ízek-s mellé olvashatom a világ legjobb újságját, a The New York Times-t. Lassan fél tizenegy. Ami utána történik- lényegtelen.”
Szerette a híres ember szerepét, amit monoklijával és választékos eleganciával, nagy műgonddal maga alakított és formált. Egyik darabjának főszereplőjét, Verebes Ernőt, Bécsbe hívták vendégszerepelni. A színész ott egy nagyiparos lányának csapta a szelet, s a Hotel Sacherban avval kérkedett a lánynak, hogy ismeri Molnárt, aki épp újságjába temetkezve egy fotelben ült.
Ismeri Molnárt? És be is mutatna neki? Ennél mi sem könnyebb, felelte Verebes, és már indult is a lánnyal Molnár fotelje felé. Engedd meg, Ferikém, hogy bemutassam Neked X. kisasszonyt, aki nagyon szeretne megismerni. Molnár felcsippentette monokliját. Nagyon szívesen, felelte Molnár, s kezet csókolt a hölgynek. De maga kicsoda, fordult Verebeshez,. Ne hülyéskedj, Feri. De Molnár kérlelhetetlen volt. Itt idegenek támadják meg az embert, igazgatóság! Portás! Takarodjon innen! Verebes eloldalgott-a lány maradt.
Az amerikai elnöknek a nagykövet mutatta be a franciául, németül, olaszul remekül beszélő írót, aki valamiért meg sem mukkant angolul. A nagykövet tolmácsolt, az elnök a magyar gazdaságról kérdezett. Molnár válaszai után az elnök megkérdezte a nagykövetet:” Mondja, mi ennek az embernek a foglalkozása?”
Rajkó Félix
