Ami hiányzik az életünkből
A váradi lótusz kényes vízirózsa, mert ez a bódító illatú sárgás tündérvirág igazi hazája a Nílus deltája, s ez a virág a jégkorszak előtti időkben rekedt meg itt. Ez a víz a váradi szegénység jótevője. Itt áztatják a Pece patak iszapos medrében fáradt csontjaikat kereset nélküli napszámosok, megrokkant öreg nyugdíjasok, fuvarosok. Itt mossák rongyaikat a váraljai szegények, s ennek a társadalomnak, amelyet a cigánysor tarka színekben pompázó szép királynői élénkítenek, bölcse, kuruzslója és jövendőmondója a piócásember.
Hosszú kiöregedett, visszeres lábú sárréti pákász. Elképesztő mocsári meséket tud a csökmői sárkányról, s gyógyszert minden nyavalyára. Beáll a vízbe kötésig és vár, amíg kicsit megszédül a vérveszteségtől. Akkor kilép a partra. Két lábszárán fürtösen lógnak az opáloszöld piócák. Kövérek, eleven vérrel telített, jóllakott tömlők. „Mint a városi bankigazgatók” -mondja a piócásember, s lassan szedegeti le a lábáról a tömérdek élősdit. Egyheti élet ára, mert az öreg patikusok jól fizetik a piócát.
-Sok életet mentett meg már ez a féreg-meséli az öreg piócás pákász. Sok kanonok, főbíró, földesúr nyakára ma is tehetnénk egynéhányat, hogy könnyítsünk sí
űrű vérükön. A dünnyögő hallgatóság sokkal radikálisabb gyógymódot ajánl.
Emőd Tamás nyomán
Írta Kerekes Tamás
