Az írásról
A dicsőség, a holtak csillaga-eleven írót aligha kápráztat el.
Az egyedüllétet nem maga választja az ember, mint az írói mesterséget.
Melléje kell szegődni egy röpke pillanatra.
Az író azok közé az emberek közé tartozik akik egyáltalán nem félnek fölfedni önnön gyengeségeiket. A gyártulajdonos, a vezérigazgató vagy a kishivatalnok így szól magához:” Ha beismerem, hogy rossz az emlékezőtehetségem, hogy iszom, vagy hogy erkölcstelen vagyok, akkor végem van, elvesztem.”
Az író tudja, hogy ami a lényeget - a műveit illeti, annak sem különleges bűnei nem ártanak, sem pedig az, hogy bevallja őket. A könyveket- írja Madelaine Chapsal- nem a teljesség hívja létre, hanem a hiány, a hézagok, a boldogtalanság.
Lejegyezte Rajkó Félix
