A nünbergi per felmentettje birkatenyésztő farmot vett Írországbam
Tavasz Belfastban
Enyéim közt járok a szeles reggelen
Két zápor közt kiáradt napsütésben,
Felújítom régi frigyem a nedves
Kővel, kancsal szív lomha képeivel.
Perverz gőg a bukott angyalok
Pártjára állni és maradni az ágyban.
Megválthatna mindnyájunkat a hegy
Látványa, ott van az utca végén
Örülök, bár egyre érdektelenebb
De inkább tréfás képletnek engedünk,
Értő bólintás misztériumának;
Vagy fényben, árnyban ülünk hallgatag,
Fondor megtérést próbálva egy álszent
Isten hideg tekintete előtt.
Elmém egy része a helyét tanulja.
Ami ez elszánt város fogadóit
S visszhangos kis utcáit felveri,
Többet érdemel futó figyelemnél,
Futó részvétem nem elég neki
