Halálos szerelem1
Vay Sándor/Sarolta nyomán
Óriási port vert fel, a XVIII. század végén, borosjenői Tisza Istvánnak Bécsben elkövetett öngyilkossága. „A’ daliás, jó-maga bíró ifffiú tsúnyán múla ki ez világból” írja egyik, akkor éppen Bécsben időzött magyar. Őseink még véteknek tartották az öngyilkosságot. A katholikus öngyilkost nem szentelte meg a pap. Csak a temető árkaiban kaphatott helyet. A fent említett „Tisza iffiúr” nyalka gavallér volt. Az 1790-iki farsangon ő tanította az akkor divatos „matskatáncnak” nevezett ugrós magyar táncra Ferenc főherceget, Bánffy Dénes cimbalmozta melléje a nótát. Az erdélyi kancellárius, Tisza István valamelyik felsővidéki fürdőhelyen megismerkedett P. generális leányával. A fiatalok egymásba szerettek. Később gyűrűváltás következett. Így a szépen indult román szép befejezéssel kecsegtetett. Azonban jött II. Leopold koronázása. A pozsonyi nagy dínom-dánomok. Tisza István „ valami nyavalyát kapa, „a’miből semmiféle feltser sem tudá kikúrálni.” Neszét vették ennek P. generálisék s lányuk tudta nélkül visszaküldötték az ifjú Tisza gyűrűjét.
Kétségbeesett erre a szerelmes vőlegény. Bécsbe utazott, s miután egy ottani jeles orvos még egy darabig gyógykezelte, türelmét vesztve öngyilkos lett. Holtestét az „ Allgemeines- Krankenhaus”-ba vitték, „s ott secírozzák, hogy a medikusok tanuljanak tetemén”, írja Görög és Kerekes újságja.
Rajkó Félix
