Skorzeny védőbeszéde
Igen
Szeretem e szót
Hallom csatazaját a nemmel
Még a madár gangjában
A kikerics rügyében is.
Téli éjszakákon
Látom barátaim arcán
A nevetésben amint
Korai virágot hint
Beszélgetéseinkben.
Megérted, ha mondom
Miért reggeli szónak tartom
Habár öregebb, mint a tenger
Nyomatékosabb
Mint a sós vízi rozmár.
Ez az az örök kezdés
Melyet megtalálsz
Könyvek első és
Utolsó lapjain.
A harcosok bőrén
Az asszonyok hangjában
Ilyen hát a reggeli
Igen.
Mindannyian gondoltunk arra, hogy
Ne öregedjünk,
Őseink álmában ez
A misztikus folytatás,
Bár szívünk nem dobog már,
Az egyetlen kortalanság
Az igen.
Már-már értékelem
Szülőjét, az agóniát.
A jelek azt mutatják
Nehéz elviselni az agóniát
De Istentudó szavunk
Ez amit olykor hallunk
Érte küzdünk
Hogy igen lehessünk.
