HTML

Úrintől kapott tripper nehezebben gyógyul

könyvek,élet

Friss topikok

  • roszi: ez egy kifejezetten jó könyv, csak ajánlani tudom én is mindenkinek! (2009.09.27. 18:58) Étteremkritika
  • magyar-magyar szótár: Hát még a régi Utasellátók mötgötti nőiWC-k Kis Vörös Katonái mennyit éltek a csempére ragaszgálván! (2009.09.15. 06:15) Egy vöröskatona
  • tesz-vesz: kevés is a hozzászóló. mi alapján lehetett bent valaki a goldenblogba, és mi alapján meg nem? láto... (2009.07.15. 21:13) Churchill harcol
  • csarliparkőr: hát persze, Aranyalma Parkőr (2009.06.04. 17:44) 1200 méter hosszú fallosz
  • A KÉRDEZŐBIZTOS: vér, ondó stb. ennek a rakás közönségeségnek és ocsmányságnak mi értelme? (mert hát erre a szín... (2009.06.02. 14:24) Vlad Tepes magyarigazolványa

Linkblog

A költő akaszt

2009.08.08. 20:25 csarliparkőr

 

Az akasztott költő

 

Roy Beant 1882 augusztusában nevezték ki Texas nyugati része, a Pecos-folyó mentén lévő területek békebírójának. Nyaka körül ott őrizte hajdani mozgalmas múltjának emlékét, a kötél nyomát, amellyel majdnem felakasztották. Miután bíró lett, irodáját egy kocsmában rendezte be, ott hozta meg ítéleteit és árulta ihatatlan pálinkáját. A nagy tiszteletnek örvendő bíró szavajárása az angol Hear ye! Hear ye!- Figyelem! , Figyelem!- volt, ezt kiáltotta mindig, mielőtt felolvasott volna egy idézetet a Bibliából vagy az 1857-ben megjelent Revised Statutes of Texas-ból, a szokások és törvények gyűjteményéből, amelyet kénye kedve szrint értelmezett. A legenda szerint igazi költő veszett el benne, ítéleteit roppant módon kiszínezett stílusban adta elő. Így ítélt például kötél általi halálra egy mexikóit:” Az idő múlik, évszakok jönnek, évszakok tovatűnnek; lesz illatos virágba tobzódó tavasz, a szikrázó égboltot forró lepellel bevonó nyár, aranyos fényben tündöklő ősz, és végül szomorú, borzongató széllel érkező tél. De, Te, Carlos Robles, már semmit nem láthatsz mindebből, te nem leszel már itt, mert ez a bíróság úgy ítélkezett, hogy kísérjünk el téged a legelső fáig, és ott nyakadnál fogva akasszunk fel, ott lógj halálod, halálod pillanatáig, te mocskos, penészsszínű sáralak.”

 

Kerekes Tamás

Hétköznapi élet Buffalo Bill korában

Corvina Kiadó

JACQUIN, PHILIPPE

HÉTKÖZNAPI ÉLET BUFFALO BILL KORÁBAN - MINDENNAPI TÖRTÉNELEM

Hogyan éltek az asszonyok az amerikai Nyugat meghódítása idején? Kik voltak a cowboyok: hősök vagy egyszerű tehénpásztorok? Milyen szabályok szerint zajlottak a rodeók? Miért vágtak neki a farmerek a nagy útnak, hogyan rendezkedtek be a Vadnyugaton? Mit ettek a cowboyok, mi volt a kedvenc ételük?E kötet valóságos időutazás: elénk tárja, hogyan töltötték mindennapjaikat Nyugat-Amerika pionírjai. Róluk szól Philippe Jacquin író-történész élvezetes, színes stílusában írt munkája, kiegészítve számos értékes, korabeli dokumentummal.

 

Szólj hozzá!

Kémfőnök fogságban

2009.08.07. 16:06 csarliparkőr

 

Vallomások a holtak házából
 
 
A Corvina Kiadó és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára együttes gondozásában látott napvilágot a Vallomások a holtak házából (Ujszászy István volt vezérőrnagynak, a 2. vkf. osztály majd az Államvédelmi Központ hajdani vezetőjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései) című kötet. A 2007. évi könyvnapra időzített, Haraszti György által szerkesztett, Szakály Sándor által lektorált dokumentumválogatás bemutatójára 2007. április 4-én került sor.
 
 
 
Ujszászy István (Nagykőrös 1894–?) a Honvéd Vezérkar 2. osztálya (a kötetben: 2. vkf.), később a belügyminisztérium részeként létrehozott Államvédelmi Központ vezetőjeként sokak szerint szükségképpen minden titkok tudója volt. Vélhetően ebből indultak ki a Péter Gábor által vezetett Államvédelmi Hatóságnak az egykori tábornokot fogva tartó, annak emlékezetében kutakodó munkatársai is, akik leíratták vele a (történészek által sokáig hiteles forrásként kezelt) feljegyzésszerű vallomásokat. Ujszászy kihallgatóit azonban láthatón csak egy kérdés foglalkoztatta igazán: kiket és mivel lehet a leváltott rezsim illusztris tagjai, politikai és katonai vezetői közül utólag megvádolni, vagy legalább gyanúba keverni…
A válogatásban közölt dokumentumok hátterében a 20. századi Magyarország két korszaka politikai és katonai elitjének törekvéseit, sikeres és kudarcos próbálkozásait bemutató, mindezek igazolására gazdag jegyzetapparátust felvonultató kötetet a bemutatón Ormos Mária akadémikus ajánlotta a téma iránt érdeklődõk figyelmébe. Az elmúlt évtizedekben a „kémfőnök” (főleg a memoárirodalom tükrében) legendás, titokzatos személyiségként tűnt fel. A nevét övező mítoszt erősítették figurájának irodalmi és filmes megjelenítései is (bár a most közreadott kötet valószínűleg „segít” majd a legendák oszlatásában). Mindent összevetve érthető, hogy Ujszászy István volt vezérőrnagy fogságban készített, írásos vallomásainak nyilvánosságra kerülését nagy érdeklődés előzte meg – emelte ki ajánlásában a professzor asszony, aki a kötetben közreadott dokumentumok keletkezése történelmi hátterének felvázolására is vállalkozott. Sajátos színt ad a fogoly tábornok által írott jelentéseknek – amint arra Ormos Mária is utalt –, hogy azok szóhasználatában időnként olyan kifejezések bukkannak elõ, amelyek csak a II. világháború befejezése után, a formálódó keleti blokk propagandájában fordultak elõ (például a legyőzött tábor reakciós és fasiszta szavakkal történõ megbélyegzése). Ennek tükrében valószínűsíthetõ tehát, hogy Ujszászy kéziratos vallomásai csupán „kihallgatói által irányított és korlátok között tartott irományok”. Ami a történelmi hátteret illeti, nem áll meg (egyebek mellett) az Ujszászy-féle feljegyzések egyikében olvasható állítás, miszerint a magyar vezetés 1938-ban kész lett volna katonailag is együttműködni a németekkel a Csehszlovákia feldarabolásában. Valójában az 1938 augusztusában a németekkel tárgyaló magyar delegáció egyöntetûen utasította el Hitler felkérését a Csehszlovákia elleni közös katonai akcióra. (Ez csupán egy jelzés annak alátámasztására, hogy az iratállomány bizonyos részeit nem lehet megbízható történeti forrásként kezelni.) Érdekes ellentmondásra utalnak az egykori tábornok vallomásainak a szovjet problematikára vonatkozó utalásai. (Megjegyzendő, hogy e tekintetben Uszászy feljegyzései viszonylag jól közelítik a valóságot.)
 
Más forrásokkal egybevetve ugyanis nyilvánvaló, hogy bár a kormány nem rendelkezett megbízható forrásokból származó, hiteles információkkal a szovjetek elleni katonai támadás előkészületeirõl, a magyar katonai felsõ vezetés (talán csak a támadás idõpontjának kivételével) igen tájékozottnak bizonyult. Sõt! Kiterjedt egyeztetéseket folytatott német partnereivel a műveletekben való magyar közreműködés kérdéseirõl – jóllehet, erre Hitler nem is tartott igényt. Vagyis – Werth Henrik vezérkari főnökkel az élen – azon munkálkodott, hogy Magyarországot belerángassa a háborúba. Mindettõl függetlenül a most közreadott dokumentumok több kérdésben tartalmaznak új ismereteket, vagy legalábbis olyan információkat, amelyek méltók a további ellenőrzésre és kutatásra (például Peyer Károly és Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter levelezése 1943 nyarán; Héjjas Iván szereplése a háború idején; a Magyarország megszállásának előkészítésére vonatkozó adatok 1943 nyarán és őszén, stb.) – vélekedett Ormos Mária. De ki is volt tulajdonképpen Ujszászy István? Haraszti György, a könyv szerkesztője szerint a „… Horthy-kori »államvédelmi« szervek egyik, utóbb legendákkal övezett személyisége, a 2. vkf. (hírszerző és kémelhárító) osztály, később az Államvédelmi Központ (ÁvK) vezetője, a híres díva, Karády Katalin vőlegénye, bizalmi beosztásainál fogva a kései Horthy-korszak egyik »szürke eminenciása« volt.”1
A majdani tábornok a polgári középiskola első négy éve után a soproni magyar királyi honvéd főreáliskolában, majd a mödlingi császári és királyi mûszaki katonai akadémián végezte közép- és felsőfokú katonai tanulmányait. 1914. október 15-én avatták tüzér hadnaggyá. Az első világháborúban különböző alakulatoknál teljesített csapattiszti szolgálatot. A vesztes háborút követően, 1921 őszén, a szerveződő honvédség tisztjeként, a magyar katonai hírszerzés bécsi kirendeltségére vezényelték szolgálattételre. 1922 és 1924 között vezérkari képzésen vett részt a Hadiakadémián. Különböző külföldi követségeken teljesített katonadiplomáciai és hírszerző beosztások után, 1938 februárjában került a katonai titkosszolgálat budapesti központjához, ahol először osztályvezető-helyettessé nevezték ki, majd 1939. április 17-én – már vezérőrnagyként – átvehette a híres-hírhedt 2. vkf. osztály vezetését.
Az „… évek során – a korabeli viszonyok között – érdemleges diplomáciai, politikai-taktikai érzékkel rendelkező titkosszolgálati szakemberré nőtte ki magát, aki – mint pályafutása során többször bizonyította – egyszerre volt képes megfelelni a magyarországi németbarát, illetve a tengelyhatalmi politikától nagyobb távolságot tartó (anglofil) körök elvárásainak” – írja róla Kovács András Zoltán.2
 
Életrajzírója – mindamellett – olyan személyiségként láttatja, akinek mindenkori törekvéseit fõként és alapvetõen a túlélés szándéka hatotta át. Aspirációi karrierje kibontakozásának egymást követõ szakaszaiban különbözõ, számára vonzó beosztások elnyerésére, elöljárói szimpátiájának kivívására irányultak.
A nyilas hatalomátvételt követõen, 1944. október 16. után a Horthyhoz hûséges (vagy annak vélt) személyek körében tömeges letartóztatásokra került sor. E helyzetben „… Ujszászy magára maradt, menekülésre kényszerült. Korábbi támogatóit elvesztette. Többeket defetizmus, hazaárulás, »Horthy-cimboraság« címén letartóztattak, elhurcoltak. 1945. január 18-tól dezertõrnek számított. A helyzetbõl való kitörésként – a szovjet csapatoknak megadta magát”.3
1946-tól egészen 1948 nyaráig a Szovjetunió 27/1. számú hadifogolytáborában, Krasznogorszkban őrizték. Az akkor már 54 éves, az egykori leírások szerint középtermetûnek számító, erősen kopaszodó, 1944-ben német, majd kiszabadulása után pár hónappal szovjet fogságba esett volt magyar katonatisztet a dokumentumok szerint „háborús bűnösként” adták át a magyar kormánynak, valamikor 1948 augusztusában. Tekintve, hogy nem tartozott a népbíróságok által hivatalosan körözött személyek közé, számos, hasonló helyzetű tiszttársához hasonlóan az érintett magyar hatóságok a nyilvánosság kirekesztésével hallgathatták ki. „… Az egykori tábornok megkülönböztetett státusára utal, hogy nem a Katonapolitikai Osztály (KatPol) börtönébe, vagy az Andrássy út 60. valamelyik pincecellájába zárták, hanem »Fekete Iván« (fedő)néven komfortos körülmények között egy zuglói villába, mintegy házi õrizetbe került.”4 Vallatói olyan információkat (is) reméltek tõle, amelyekbõl az államvédelmi hatóság számára szakmailag is jól hasznosítható, tapasztalati tõkét kovácsolhatnak.
A kihallgatói elvárásoknak megfelelõen készített, sokirányú vallomásaiban – úgy tûnik – csak a zsidókérdés kapcsán mutatott mai szemmel nézve kedvezõen értékelhetõ vonásokat (bár lojális fõtisztként utólag se minõsítette a Horthy-féle kormányok zsidópolitikáját). „…Némi pátosszal ezek az írások inkább vallomások a túlélésért, semmint objektív feljegyzések, így a szöveg forrásértéke, valóságtartalma alaposan megkérdõjelezhetõ.”5
A fogoly tábornok egyfelõl az általa eredetileg képviselt rendszer, másfelõl az általa aktuálisan betöltött szolgálati beosztás szempontjából történelmi jelentõségû pillanatban jutott fontos szerephez. Ennek ellenére nem annyira „… tetteinek, mint inkább Karády Katalin hírne- vének köszönheti, hogy személye széles rétegek körében ismertté vált. A történészszakma elsõsorban e kötetben közzétett feljegyzései jóvoltából karolta fel, állításait kezdetben –…– sokszor kellõ forráskritika nélkül fogadta el. Ismertsége inkább a személyét övezõ legendákkal, semmint tényleges történeti szerepével áll arányban. Katonai, illetõleg belügyi beosztása sem számított igazán »fajsúlyosnak « a Horthy-korban” – fejezi be a róla szóló, nem túl hízelgõ méltatást Kovács Zoltán András.6
Mindent összevetve úgy tûnik, egyetérthetünk Ormos Mária vélekedésével, aki szerint „… errõl a vaskos kötetrõl, amelynek kiadásra való elõkészítése mérhetetlen idõt, fáradtságot és alaposságot követelt meg, csakis azt lehet megállapítani, hogy ezt végeredményben megérte. Csupán el kell olvasni a kötetben munkát vállalt tudósok figyelmeztetõ szavait, kiigazításait és óvásait, és akkor a kötet lényegében úgy használható, mint egy emlékirat, holott – mint tudjuk – nem az.”
 
 
 
BERTALAN GYÖRGY
 
 
 
 
Jegyzetek:
 
1 Vallomások a holtak házából (Ujszászy István volt vezérõrnagynak, a 2. vkf. osztály, majd az Államvédelmi Központ hajdani vezetõjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései). Szerk. Haraszti György. Bp. Corvina–ABTL. Bp. 2007. In: Haraszti György: Vallomások a túlélésért (az Ujszászy-feljegyzések keletkezéstörténete). 9. o.
2 Vallomások a holtak házából (Ujszászy István volt vezérõrnagynak, a 2. vkf. osztály majd az Államvédelmi Központ hajdani vezetõjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései). Szerk. Haraszti György. Bp. Corvina–ABTL. Bp. 2007. In: Kovács Zoltán András: A janus-arcú tábornok (Adalékok Ujszászy István vezérõrnagy pályaképéhez). 79. o.
3 Vallomások a holtak házából (Ujszászy István volt vezérõrnagynak, a 2. vkf. osztály majd az Államvédelmi Központ hajdani vezetõjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései). Szerk. Haraszti György. Bp. Corvina–ABTL. Bp. 2007. In: Szita Szabolcs: Ujszászy István utolsó évei. 168. o.
4 Haraszti, i. m.: 9. o.
5 Uo.: 12. o.
6 Kovács, i. m.: 111. o.
 

 

Szólj hozzá!

Jane Austen

2009.08.07. 15:51 csarliparkőr

 

 
Jane Austen
 
A szerző a felderíthetetlen múlt részévé vált. Nincs fennmaradt naplója, hangfelvétele, fényképünk róla. Austen látszólagos beszédességére talányos hallgatása vet árnyékot. Az életét övező homály oka részben a nővérével, Cassandrával való szimbiózisában keresendő, amely jótékony álcát, takarást biztosított számára. A nővérek élete oly mértékig összefonódott, hogy az már a személyiség részleges feladásával járt.
Sorakoznak a kérdések: hogyan jöhetett létre hétköznapi közegben, azaz jelen esetben hogyan írhatott regényeket egy vidéki autodidakta  lelkész lánya, aki falujában félig eltemetve élt?160 leveléből testvére egy tucatot megsemmisített, valószínűleg a legfontosabbakat.
A kötet sokat tesz azért, hogy a brit olvasók ranglistáján még ma is a legelőkelőbb helyen szereplő írónőről hitelesebb képet alkothassunk
 
Kerekes Tamás
Ulpius Ház Kiadó
 
Kiegészítés
Jane Austent én csak mint írót ismertem, vagyis csak a regényeit. Persze olvasgattam róla valamennyit, sőt talán még szigorlati tételem is volt egykor, de részletesen nem különösebben foglalkoztam az életével, csak amennyi tanulmányaim meg a könyvklubunk után rám ragadt. Na de mivel megszereztem a mindenfelé hirdetett Jane Austen naplóját, úgy gondoltam, végzek előtanulmányokat. Az Ulpius ház pedig tavaly a nagy Jane Austen életmű újrafordítások és -kiadások sorában megjelentetett egy életrajzi könyvet is. Különlegessége, hogy populárisabb, mint az átlag, hiszen a Pulitzer díjas Carol Shields igazi ismeretterjesztő könyvként írta meg, a szélesebb közönségnek szánva. Nem kétséges persze, hogy utánajárt a témának, maga is nagy Austen rajongó lévén, de nem bocsátkozik semmiféle spekulációba. A tények és az írásai, fennmaradt dokumentumok alapján próbál meg képet adni erről a nőről, aki 6 befejezett regényt hagyott maga után, néhány töredéket. Ahhoz képest, hogy Austen milyen korán kezdett írni, ez nem is tűnik olyan nagy teljesítménynek.
Nem lehet egyszerű Jane Austenről életrajzot írni, hiszen mai szemmel nem volt túl hosszú, izgalmas vagy éppen tartalmas az a 41 év, amit megélt. Carol Shields azonban mint író nagyon is szimpatizál Austennel, akit igyekszik embernek beállítani és megmutatni, hogy ő is volt gyarló, bár a családja miután meghalt és híres lett igyekezett igazi "szentként" beállítani. Ott vannak például a megsemmisített levelek, amiket Jane a nővérének írt, akivel ha távolt voltak egymástól szinte naponta váltottak leveleket. Ráadásul gyerekkoruktól kezdve együtt laktak, szóval tényleg ismerték egymás legapróbb titkait is, s Cassandra volt az, aki aztán erősen szelektált ezek közt, s nem mindent bocsátott a köz javára. (Innen származik a sok találgatás és persze regény meg film is, Jane Austen titokzatos kettős életéről)
Shields a kötetben sokat foglalkozik a regényekkel, az elemzésekkel és becsülöm, hogy nem igyekszik bebizonyítani, hogy egy ilyen származású, neveltetésű, életvitelű stb. vénkisasszony, aki mindennél jobban kedvelte a vidéki életet nem írhatott olyan kis remekműveket, mint amilyeneket megtett. Ezt szoktam utálni az összes Shakespeare-t övező nagy titok leleplezésében is. Miért nem lehet elhinni, hogy azokat a drámákat, egy vidéki kereskedő fia is írhatta? Hisz a tehetségek bárhol megteremhetnek, mert 1 a millióból akár egy főkötős vénkisasszony, vagy egy volt színész is lehet.
Szóval a kötet mindenféle Jane Austen kedvelőnek ajánlott nagyon is korrekt kötet: nem unalmas, szájbarágós és száraz, hanem jól megírt és érdekes.
(olvasónaplo.freeblog.hu)
 
 
 
 
 

Szólj hozzá!

Egy illúzió meghal

2009.08.07. 07:23 csarliparkőr

 

 
A magyar kémfőnök sorsa
Újszászy István az ÁVO-n
"Fekete Iván" az állambiztonsági szervek fogságában
A História 2002/2. számában olvashattuk Sipos Péter cikkét a második világháborús magyar hírszerzés és elhárítás fontos személyiségéről, Újszászy István vezérőrnagyról, a VKF2, majd az Államvédelmi Központ (ÁVK) vezetőjéről, nem utolsósorban a híres díva, Karády Katalin "hivatalos" barátjáról. A cikk utolsó része az előbb német, majd orosz fogságba esett Újszászy háború utáni sorsával foglalkozott. A Történeti Hivatalban őrzött (TH A-414/1-6) és nemrég a szélesebb közönség számára is felszabadított feljegyzéseiből részlegesen megismerhetjük élete utolsó (?) napjait.
Mint Sipos Péter is írja, Újszászy 1944. október 15. után a svéd követségen keresett menedéket. 1945 januárjában a szovjet (katonai) hírszerzés (NKVD) őrizetébe került, és a Szovjetunióba szállították. Itteni tartózkodásáról csak homályos ismereteink vannak. Mint feljegyzéseiben olvasható, 1946 tavaszán a 27/1-es tábor (Krasznogorszk) kórházában feküdt. Ismereteiről a szovjet szervek felkérésére feljegyzéseket készített, amelyek alapján - távollétében - írásos tanúként szerepeltették a náci háborús bűnösök ún. nürnbergi pereinek egyikében. Ebben az időben készült feljegyzései minden bizonnyal ma is fellelhetők a posztszovjet levéltárak valamelyikében. Ez már a második sorozat Újszászy hozzáférhetetlen feljegyzéseiből, mivel szinte közvetlenül a német megszállás után, 1944. május 17-én az SS Biztonsági Szolgálata letartóztatta, kihallgatta, s eközben feltehetően írásos anyagok készítésére kényszerítette. (Újszászy végül július elején szabadult, de közvetlenül ez után magyar védőőrizetbe került és csak a nyilas puccs előestéjén hagyhatta el a Kapisztrán téri Nádor-laktanyát.)
1948 nyarán - feltehetőleg a formálódó ÁVO vezetőinek kérésére - Budapestre szállították. A magyar állambiztonsági szervek "Fekete Iván" fedőnéven tartották őrizetben. Kihallgatása legalább 1 hónapig (augusztus 19-szeptember 18.) elhúzódott. (Az időpontok - amelyek között ünnep- és vasárnapok egyaránt megtalálhatók - nagyobb hézagai és Péter Gáborhoz írott "búcsúlevel"-e azt sejtetik, hogy kihallgatói az állambiztonsági szervek legmagasabb köreiből kerültek ki, de legalábbis bírták azok kitüntetett figyelmét. Kérésére Újszászy 17 füzetnyi terjedelemben ("Újszászi [sic!] István vezérőrnagynak a VKF2 vezetőjének letartóztatása idején írt sajátkezű feljegyzése") összesen 54 különböző (rapszodikusan változó) témában adott hosszabb-rövidebb felvilágosítást saját tevékenységéről, a VKF2 és a világháborús csúcsszerv, az 1942. június végén létrehozott ÁVK felépítéséről, módszereiről, működéséről, a kémkedésről és kémelhárításról, a Horthy-korszak katonai és politikai elitjéről, politikai és emberi habitusukról. (Az eredeti füzetek a Belügyminisztérium II/11. osztályának irattárában 71-5363/1-6 iktatási szám alatt [6 nagy iratgyűjtőben] kerültek megőrzésre. 1960. május végén ismeretlen okból a füzetek tartalmát 4 példányban legépelték és szigorúan titkos jelzéssel látták el.)
Bár feljegyzései írásakor Újszászy egyedül memóriájára támaszkodhatott - és minden ismételten hangoztatott együttműködési készsége ellenére nyilvánvalóan tevékenysége egyes mozzanatainak elkonspirálására, osztályos társai lehetőség szerinti mentésére törekedett -, leírásából számos, részletében eleddig ismeretlen kép rajzolódik ki a két világháború közötti magyar vezető rétegek életéről, törekvéseiről. Csak a szemléltetés kedvéért másolunk ki néhányat a kérdések közül, amelyek egyben - önleleplező módon - a kihallgatók irányított érdeklődését tükrözik:
1938. őszi és 1939. tavaszi események; idegen államokkal való hírszerző és kémelhárító együttműködés; németbarát és nemzetiszocialista érzelmű tisztek a honvédségben; kormányzóhelyettes-választás 1941-42 telén; Barankovics István; a Nem- zeti Parasztszövetség; az 1944. tavaszi német megszállás előkészítői; Horthyval érintkezést tartó volt külpolitikusaink jellemzése; Hálózatok - 2. vkf. (sic!) oszt. alárendelt bel- és külföldi szervei, ügymenete; Vörös János vezérezredesről adatok; Kállay-kormány különbéke-törekvései 1943 nyarán és őszén; Zsidók kiutasítása 1941 nyarán Kárpátaljáról; Maniu Gyula (sic!) és a magyar kormány kapcsolatai - kapcsolatai Horthyhoz és Kállayhoz; a kommunista párt ismert árulói és végül - hab a tortán - Horthy általa ismert nőviszonyai.
Az információk a következő hónapok, évek pereiben visszaköszönnek. A Mindszenty-, Szombathelyi- és Vörös János-perek anyagában egyaránt megtalálható "Fekete Iván" vonatkozó jelentése. A szisztematikus kihallgatások és jelentések valamikor 1948. szeptember végén véget értek. Nem tudjuk, hol és milyen körülmények között őrizték Újszászyt, mit ígértek neki. Úgy tűnik azonban, hogy - nyilván felsőbb megbízásból - tovább "dolgozott". A feljegyzések végén - oldalszámozás nélkül - Újszászy Péter Gáborhoz írott rövid levele található:
Mélyen tisztelt Altábornagy Úr!
Csatolom a 17. füzetet, mely tárgykör hiányában már nem telt meg. Nagyon köszönöm a szép nyakkendőt.
Nem tudom, hogy lesz-e alkalmam személyesen búcsút venni. Engedje meg, hogy ezúton hálás köszönetet mondjak azon korrekt, szívélyes, előzékeny magatartásáért, amiben részesített.
Nem szívesen válok meg altábornagy Úrtól, akivel nagyon szerettem volna együtt dolgozni. Így jövőm és szabadságom irányában bizonytalanságban, nyugtalanságban vagyok.
Még egyszer sokszor köszönök mindent, őszinte tisztelője.
1948. december 10-én.
Fekete Iván.
Ez az utolsó életjel róla. Aggodalmai jogosnak bizonyultak. A feljegyzéseiben említett Wallenberg svéd követségi tanácsoshoz hasonlóan nyilvános per és ítélet nélkül eltűnt, meghalt, megölték vagy itthon, vagy "valahol Oroszországban"...
Haraszti György
Vallomások a holtak házából
Corvina Kiadó
 
Ujszászy István vezérőrnagynak, a VKF/2 vezetőjének az ÁVO fogságában írott feljegyzései. Ujszászy István vezérőrnagy információit, feljegyzéseit szovjet fogsága, majd az ÁVO - BM. ÁVH házi őrizetében vetette papírra, kényszerűen megosztva ismereteit kihallgatóival és immár kései olvasóival is. A közreadás, a kísérő tanulmányok és jegyzetek három kiváló történész, Haraszti György, Kovács Zoltán András és Szita Szabolcs munkája.
 

Szólj hozzá!

Remekmű

2009.08.06. 09:10 csarliparkőr

 

Joyce kedvelte.
 A halott főszereplő
 
 
 
Sötét fürdőköpenyt viselt az az ember, aki azért került kórházba, mert a felülvizsgálat alatt azt állította kezelőorvosának: érti az északír válságot.
 
 
Nincs is szomorúbb ennél. De nem nehéz az ír lélek megértése, aki tudja, a kicsi szigetország sokáig angol fennhatóság alatt élt. Anglia cigányai az írek voltak. Cromwell, a Nagy Protektor, első dolga volt ellenük a gyarmatosító háború. A magyar történelemre emlékeztető ír folyamat mélypontja a 19. századi krumplivész volt, melyben éhínségben elpusztult a lakosságnak csaknek a fele. A bátrabbak megpróbálkoztak tőzegevéssel, de az sem használt. A kivándoroltak-kitántorgott Amerikába... -közül aztán olyan nevek is felbukkantak, mint Kennedy, de az is hogy végezte. Az ír bevándorlókból verbuválódott gengszterklánok előbb a chicagói Al Capone miatt véreztek el, majd a texasi olajmaffia végzett velük, ráadásul a sziciliai partaszállás támogatásában sem szerezhettek olyan érdemeket az amerikai bűnüldöző szervek előtt, minta terepet bennfentesen ismerő olasz gengszerszindikátus. A szomorú történelemnek voltak fényes pillanata is. Collins nevéhez fűződött az az országossá válásával fenyegető terrormozgalom, mely térdre kényszerítette a Brit Birodalmat. Collins-mint minden lassan érő ember, kezdeti sikertelenséggel küszködött. Amikor hírét vette, hogy összeesküvőtársait elfogták és bebörtönözték, vállat vont és azt mondta: 'Nem baj,majd kirablunk néhány rendőrőrsöt.' Azt hiszem Macondóban éppen most harangoznak, miközben esik az eső. A Nobel-díjas, kolumbiai regényíró Gabriel Garcia Marquez Száz év magány c. regényében a fiatal José Aureliao Buendia, amikor közlik vele, hogy társait elfogták, von így vállat s mondja, 'Majd kirablunk egy laktanyát.' Pszeudoplágium lehet, vagy az a jelenség, hogy történelmi események azonos reakciót váltanak ki. A Brit Nemzetközösség területén országos elfogatóparancs ellenére Collins biciklivel érkezett a függetlenségi nyilatkozat aláírására. A magas rangú tábornok: díszőrség, lobogó zászlók, üdvlövés, a ceremónia ünnepélyessége miatt feszülten nézte az óráját és feddően teintett a porlepte, kissé ziháló Collinsra, aki valóban késett. Ön nyolc percet késett-rótta meg a népvezért a tábornok. Önök pedig nyolc évszázadot. Az írek megértéséehez hozzátartozik, hogy angolellenességük oly nagy mértékű volt, hogy Hitler bunkerbeli öngyilkosságának hírére egyedül ők küldtek dísztáviratot Németországba. A magyar -ír kapcsolatok szép példája Tar Lőrinc pokoljárása Szent Patrik szigetén, ki az írek védőszentje. A Szent Patrik nap nemzetközi ünep a világon a kelta érzelmű multikulturális emberek számára, amikor is ezt a napot országos és nemzetközi hagyomány azzal ünnepelni , hogy az ünneplők három napig isznak. Könnyű megtenni egy olyan országban, ahol mindenki egy kicsit költő, Írország címerében ott a hárfa, a költészet jelképe, és olyan söreik vannak, mint a Guiness/ melyről rekordkönyvet neveztek el/. Az írek eddig Oscar Wilde, A. Singe, James Joyce /Horthy nyelvtanára volt Fiumében. James Joyce /Ulysses/ ugyanis minden nyelven beszélt és a nemrégiben Nobel-díjat kapott Seamus Heamy révén szereztek világhírt az irodalomban.
 
Itt van Flann O'Brian!
 
 
 
Kezdetben a Fába szorult féreg c. regénye jelent meg magyarul. Képzeljük el a leírhatatlan nyomorban élő ír parasztok tömegét, ahogy nyers tőzeget esznek és érleletlen whiskyvel öblítik le, fűtés híján disznaikkal alszanak az ólban, mert a tőzeget megeszik. A szívszorító nyomor képét azonban az előnytelen illatú sertések illata lengi be, ami szatirikus hangulatot ad a feneketlen nyomornak. Arról a nyomorról van szó, aminek a szakadatlan éhezés ad pátoszt, de fokozatai azért még lehetnek, mint ahogy a pokolnak is vannak bugyrai. Az ír születésű felesége révén/Jill Ireland/ a helyzetet pontosan ismerő Charles Bronson jegyzi meg erről önéletrajzában: 'Felemelkedés volt, amikor a család a nincstelenségből a szegénység állapotába jutott.'
Flann O'Brian 1911-ben született Írországban. Első regénye a Kétmadár gázlónál, 1939-ben jelent meg. A könyvet Graham Greene menedzselte, de Samuel Beckett és James Joyce is nagyra tartotta. A regényből jelent meg már magyarul egy részlet a Plisz c. folyóirat legutóbbi számában, Mihálycsa Erika fordította, aki az Erdélyben lévő Babes-Bolyai Tudományegyetemen az angol irodalom tanszéken tanít. Flann O'Brian második könyvét /A harmadik rendőr / maró szatirikus hangütése miatt Írországban a kiadók elutasították, és ez csak halála után jelent meg, -világsikerként. Még három regényt írt /Köztük a fába szorult féreg -Európa Kiadó/ .Humoros tárcáit külön kötetben adták ki. Írt még színdarabokat és tv-játékokat is. 1966-ban halt meg Dublinban. A 2O. századi angol nyelvű irodalom világirodalmi rangú képviselője. Flann O'Brian úgyszólván teljesen ismeretlen Magyarországon. A Google magyar nyelvű keresője egyetlen találattal jelzi létét. Ám a Jelenkor c. folyóiratban közölt recenzió Podamaniczky Szilárd tollából, jelzi, hogy vannak akik fölmérték, hogy miről is lehet szó. A harmadik rendőr detektívtörténetként új műfajt teremt: a megoldatlan rejtély regényének műfaját. Egy árva falusi ír fiú, aki egy De Selby nevű fantaszta életművéről akar könyvet írni, megöl és kirabol, társáaval együtt, egy nagyon gazdag öreget a faluban, hogy előteremtse a könyve kiadásához szükséges pénzt. Tettéért keservesen meglakol: el kell zarándokolnia a három rendőr varázslatos országába, ahol a legkülönbözőbb abszurd logikai játékokkal -melyek egyébként szoros kapcsolatban állnak a De Selby féle életmű gondolatiságával- bizonyítják rá tettét. A fordulatokban gazdag, izgalmas-a főhős, miközben a levegő kétszeresére ritkul, majd sűrűsödik, egyszerre rájön, hogy nincs saját neve -kitűnően megírt bűnügyi regényben a korabeli Írország szatirikus rajzát is kapjuk, sok humorral. A végtelenül találékony logikájú és fantáziadús könyv kritikusok egybehangzó véleménye szerint egyedülálló az angol nyelvű irodalomban. A könyvet az angol nyelvű könyvismertetések /Sunday Times, The Times, Observer/ így határozzák meg: a szerző lírai nyelvhasználatát céljai szerint alkalmazza, akár szertelen megbotránkoztatás vagy magasrendű komikum a célja. Elbeszélése gyorsan pergő, a különleges nála természetes, a közhely pedig nevetséges, James Joyce is irigykedhetett. 194O Szent Bálint napján a szerző a következőket írta William Saroyannak: 'Ha végigolvassa a könyvet, rájön, hogy a hősöm, vagy a főszereplőm /egyébként gazfickó és gyilkos/ a könyv teljes folyamán halott volt ... Azt hiszem vadonatúj az ötlet, hogy egy szereplő egész idő alatt halott. Ha a holtak és az elátkozottak világáról ír az ember, melyben a törvények már nem érvényesek /még a gravitáció törvényei sem,/ akkor igenis helye van az éles nyelvű szókimondásnak '/194O. február 14 .Flann O'Brian/ A könyv belső borítóján a nagy gondolkodó egy idézete olvasható/akiről a halott főszereplő könyvet akart írni/: 'Minthogy az emberi lét hallucináció, amely tartalmazza a nap és az éjszaka másodlagos hallucinációit /ez utóbbi a nagy töemegű, fekete levegő egészségtelen légköri szennyeződése/ épelméjű ember számára a halál néven ismert legfőb hallucináció közeledése csak illuzórikus lehet.' /De Selby/
Nem tévesztve szem elől, hogy az élet folyása csak amolyan illuzió, természetes, hogy Selby nem sok figyelmet szentelt az élet viszontagságainak, meg arra sem igen hederített, miképp is kellene elhárítani őket. Bartowni tartózkodása idején de Selby némi hírnévre tett szert 'márpedig annak a ténynek köszönhetően, hogy sohase olvasott újságot'. Egy városi fiatalember, aki egy hölgy miatt súlyos érzelmi válságba került, és úgy érezte, hogy beleőrül a viszonzatlan szerelembe, tanácsért kereste fel De Selbyt. A tudós, ahelyett, hogy igyekezett volna a fiatalember fejéből kiverni ezt az egy személyhez kötődő hóbortot, ahogy bárki más tette volna, felhívta figyelmét mintegy ötven áthághatatlan alapszabályra, amelyek közül a legegyszerűbb is olyan bonyolult lett volna, hogy egy örökkélvalóság sem lett volna elég a magyarázatához, és mint ilyen, az ifjú hölgy rejtélyét a semmivel tette egyenlővé. Eképp a fiatalember, akit elfogott a félelem, hogy a legrosszabbtól kell tartania, elhagyta a házat, megkönnyebbülten vizsgálva az öngyilkosság lehetőségét. Csak a holdnak köszönhette, hogy a szokásos vacsoraidőeben visszatért, mert akikötő felé vette az útját, ugyanis a dagály már két mérföldnyire levonult. Fél évvel később hat hónapi kényszermunkára ítélték, a törvények tizennyolcrendbeli megsértéséért, amelyek közt a tolvajlás és a vonatkisiklatás is szerepelt. Ugyanennyit kapott a tudós is, akinek a tanácsait követte. Ám De Selby a szellem igazi támasza, föltéve, ha objektíven olvassuk /Főműve: A profán atlasz/. Explicit módon foglalkozik a gyásszal, öregkorral, szeretettel, bűnnel és halállal és a létezés egyéb kimagasló részeivel. Igaz ugyan, hogy hat sorral el is intézi őket, de ez annak a ténynek kösazönhető, hogy 'lesújtóan esetlegesnek 'nevezi őket. Csak most jutott eszembe, hogy halott szereplő szerepeltetése nem is olyan új ötlet a XX. században. Ezt tette egy Erzsébet kori színműíró, meghalt apjának szellemével, William Shakespeare a neve. Az eddig legnagyobb ír regény amerikai kritikusa szerint a mű egy világlátomás, amit a legszélső körben tapasztalásunk mítikus határai zárnak le. /Regény és tapasztalat-Modern amerikai irodalmi tanulmányok, Modern Könyvtár, Európa Kiadó, Bp. 32.old / Hogyan tovább? Megkezdődik O'Brian magyarországi olvasata. Másfelől emlékeztetnék egy történetre. Tenesse Williams amerikai drámaíró és Gore Vidal találkozott a Manhattan Plaza Hotel Tölgyfa bárjában. A jelenlévő kritikusok Tenesse Williams szakmai bukását jósolták. Gore Vidaltól kérdezték, hogy a prognózis mennyire pontos. Vidal válasza -a lábnál ülő fekete kutyát nézve-az volt, hogy -'Kérdezzék meg a kutyát!' /Gore Vidal:Gengszterek, írók,professzorok, Európa Kiadó, Modern Könyvtár , Bp. 154 old/
 
 marlonbrandy
 
 

Szólj hozzá!

Lesz még lágy kenyér

2009.08.04. 13:39 csarliparkőr

 

UNGVÁRY KRISZTIÁN: EGYENES ÚT
Harangozó Szilveszter
Egy állambiztonsági főcsoportfőnök karrierje
 
 
 
A Csárdáskirálynő a jobboldali elhajlás csúcsa
 
 
 
A belügyi vezetők közül sajnálatos módon homály fedi azok életrajzát, akik a gépezetet működtették. Az MSZMP üzleti karriert befutott vezető politikusairól mint Berecz János vagy Fejti György még csak-csak lehet tudni valamit, de fő kiszolgálóikról, a belső elhárítás vezetőiről személyes információk nem ismertek. Harangozó Szilveszter 1956-tól a "kulturális elhárítás" szakértőjeként volt a BM-ben és a pártapparátusban közismert, 1977-től a teljes belső elhárítás, 1985-től pedig a teljes III. Főcsoportfőnökség az ő irányítása alá tartozott. Évtizedeken keresztül a legszorosabb munkakapcsolatban volt Aczél Györggyel, akinek heti rendszerességgel foglalta össze az értelmiségről érkező besúgói jelentéseket. Az 1960-as évek második felétől szinte minden jelentősebb belügyi iraton látható "lássa Harangozó e[lv]t[árs]." A BM ismerői úgy jellemezték őt, mint aki álmából felkeltve is naprakész az ideológiai harc bármilyen kérdéséből. Horváth József vezérőrnagy, akinek
 
Harangozó 31 éven keresztül közvetlen főnöke volt, ezt írta róla: "Hallatlanul jó kapcsolatai voltak a pártelittel (...) Róla a bábjáték jut eszembe. A nézőközönség előtt figurák mozognak, jönnek, mennek, szeretnek, gyűlölnek, dolgoznak, harcolnak, szenvednek, születnek és kimúlnak. De valaki áll a paraván mögött és mozgatja ezeket a kváziéleteket." A BM személyzeti osztályán szolgált Hudy Zoltán szerint: "A pártoligarchia tipikus képviselője volt, igazi kényúr. Ellentmondást nem tűrt meg maga körül, döntései megfellebbezhetetlenek voltak."
Személye a külvilág előtt teljes homályban maradt. Benkei András belügyminiszter, Komócsin Zoltán vagy Papp János megyei párttitkárok magánéletéről sok szemtanú tud beszámolni, de Harangozó - szakmájából adódóan - kerülte a nyilvánosságot.
Pontosan tudta, hogy a politikában mikor kit milyen információval kell kiszolgálni. Beosztottai előtt sem nyílt meg. Interjút soha senkinek sem adott.
Kunszentmártonban 1929. január 25-én született. Apja portás volt, anyja is szegényebb sorsú családból származott. Öt elemi és négy polgári osztályt végzett, közben a MÁV-nál és egy cipőgyárban dolgozott. A szovjet csapatok megérkezésekor melléjük szegődött és a kunszentmártoni tiszti klubházban helyezkedett el. Ősszel beiratkozott a szolnoki kereskedelmi iskolába. Itt diákszövetségi titkár lett és egy pap által vezetett kongregáció tagja is volt. Kunszentmártoni ismerősei szerint ebben az időben rendkívül mély vallásos érzelmekről tett tanulságot, rendszeresen ministrált és állandóan szent szövegeket hordott magánál. Vallásos érzületéről későbbi életrajzában szemérmesen tett említést: 1953-as önéletrajzában azt írta, hogy "Nyugodtan állíthatom, hogy szemem 1947. december 17. után kezdett kinyílni, amikor a szolnoki népi kollégiumhoz mentem lakni. Bár mint a Rajk-ügyben kiderült, ez az intézmény sem volt mentes az ellenség munkájától. (...) A párt formáló és nevelő ereje volt az, ami megmutatta, hogy én eddig nem jó úton jártam, hogy azok, akik a klérus szekerét tolják, valóban az ellenség számára hajtják a vizet." Harangozó ennek hatására elvtársaival "felbomlasztotta" a kongregációt. Személyiségére jellemző az az epizód, ami az ÁVH-hoz vitte: 1949 májusában mondvacsinált ürüggyel három osztálytársát feljelentette "...és akkor kért meg Baricza nevű alhadnagy, hogy adjak be önéletrajzot, ha kedvem van." Később osztálytársai és tanárai bosszújával magyarázta, hogy csak elégséges osztályzatokkal tudott érettségizni, ezek szerint árulása legalább nyilvánosságra került. Az ÁVH-nál először próbarendőri kinevezést kapott, de hamarosan nyomozó lett Békéscsabán. Ekkoriban nősült, felesége családjával összeveszett, mert azok egyházi esküvőt is szerettek volna, ezért anyósával minden kapcsolatot megszakított. Kezdettől fogva politikai ügyekben járt el, 1950 februárjában hat hónapos pártiskolára küldték, majd megyei tagosítási felelőssé nevezték ki. 1951-ben hadnagyi rangban a baranyai ÁVH kirendeltség vezetője, 1951 júniusától 3 hónapra a Dzserzsinszkij kémelhárítóiskolára küldték. Ezt követően az ellenőrzési osztályra került, 1952-ben pedig előléptették főhadnaggyá és kinevezték az ÁVH titkárságának vezetőjévé. Nem tudjuk, mivel érdemelte ki ennyire fiatalon ezt a bizalmas, törzstiszteknek kijáró posztot. Érdeklődése mindenesetre a kultúra felé fordult, és beiratkozott az ELTE BTK történelem szakára, de csak két félévet végzett el. 1953-ban Péter Gábort és környezetét letartóztatták és koncepciós eljárást indítottak ellenük (cionista kémtevékenységgel vádolták őket), de ez Harangozót, aki Péter közvetlen munkatársa volt, nem érintette negatívan. A titkárságról elkerülve a BM IV/9 osztályán a kulturális terület egyik őre lett. Bár műveltsége alapján színházi súgó sem lehetett volna, jelentéseiben már ekkor is megfellebbezhetetlen ítéleteket alkotott komolyzenei és balettműsorokról. Stílusa jól jellemzi a félművelt ávéhás potentátokat, akik egyszeriben élet-halál uraivá váltak és elejtett megjegyzéseiből az is kiderül, hogy már ekkor gyűlölte Nagy Imrét és annak reformpolitikáját. 1955. április 27-i összefoglaló jelentésében az Operaház programját értékelve a következőket írta: "1953 óta 1955 márciusáig a zeneművészeti életben is komoly jobboldali elhajlás történt. Az elhajlásnak volt következménye, hogy felütötték a fejüket kispolgári irányzatok, a liberalizmus, amelyek a zenében a kozmopolitizmust, az elvtelenséget szülték. (...) Amikor szovjet darabot műsorra tűztek, pl. az Ifjú Gárdát gyenge, másodrangú szereplőkkel játszatták, noha rendelkezésre álltak volna elsőrangú művészek is (...) Ugyanakkor állandó műsorszámként futnak olyan darabok, mint pl. a 'Rózsalovag'. A lejáratásnak egy másik formája, ami történik az Operett Színházban. A 'Csárdás Kiránynő' után, illetve ezzel párhuzamosan tűzték műsora Huszka Jenő Szabadság Szerelem c. igen gazdag mondanivalójú darabját. Ennek következtében a 'Szabadság Szerelem'-nek nincsen meg az a közönségsikere, amelyet megérdemelne, mert a Csárdás Királynő rontja. A terület becsületes szakemberei egyébként a Csárdás Királynét úgy értékelik, mint a jobboldali elhajlás csúcspontját."
Harangozó és elvtársai a helyzet megoldását a munkásszármazású káderek alkalmazásában látták. Ez azonban kétélű fegyvernek bizonyult: bár 1945 után a népi kollégiumokból néhány igazi őstehetség is bekerült a magyar színjátszásba, de a "munkás káderek" esetében nem ez volt a tipikus. Sokkal gyakoribb jelenség volt, hogy a származásuk miatt felvett emberek katasztrofálisan alacsony színvonalon működtek, ami állandó feszültséget keltett a társulatokban és érdekes módon a kommunista káderek egy részénél antiszemita frusztrációkat váltott ki, mivel a tehetséges színészek, zeneművészek, karmesterek között országos arányuknál messze nagyobb számban szerepeltek olyanok, akiket a "munkáskáderek" zsidónak azonosítottak. Harangozó megfogalmazásában: "A zeneművészet területén a jobboldali elhajlás elleni harcot bonyolítja az, hogy a terület dolgozóinak egy része a jobboldali elhajlókat azonosítja a zsidókkal. Mondván, hogy a területen lévő zsidók a polgárok és azok okozzák az elhajlást. Így az egész jobboldali elhajlás elleni küzdelem egyes személyek részéről - akiknek azonban a száma jelentős - antiszemita jelleget ad. Ugyanakkor felvetik ezt a kérdést úgy is, hogy csak zsidók jutnak szóhoz a területen, azok futnak, azok szerepelnek mindenütt."
 
Tabajdi-Ungvári: Az elhallgatott múlt
Corvina Kiadó
Kerekes Tamás
 

Szólj hozzá!

Tolvaj a kémelhárításban

2009.08.02. 13:40 csarliparkőr

 

Tolvaj a kémelhárításban
 
Hidegkúti Károly 1922-ben született Pesterzsébeten, a négy polgári elvégzése után textilszövő lett. A Szovjetunióban végzett egy egyéves operatív tanfolyamot, s ezt követően került az AVH titkárságára. 1960-ban fegyelmi úton bocsátották el, mert az elkobzott értékekből beosztottjait is megajándékozta. Nem tudott elszámolni 1959.-ben az elkobzott 210 640 forinttal, 4868 dollárral, 13 605 schillinggel, 580 belga frankkal, és 437 svájci frankkal. Pártfegyelmivel bocsátották el, ezt követően a MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében igazgatási osztályvezető.
RÉGI-ÚJ KÁDEREK
 
A politikai nyomozó főosztály vezetői állományának alakulása jól érzékelteti az egykori államvédelmisek befolyását, a testületekben megfigyelhető folytonosságot. Az újjászervezést Mátyás László ezredes kezdte, de őt "erélytelensége" miatt leváltották. 1957 februárjában utódjának Horváth Gyulát nevezték ki. Életútja hasonlított Mátyáséhoz, hiszen koncepciós ügyben elítélték, és 1951 és 1954 között ő is börtönbüntetést szenvedett. Posztján azonban ő sem maradhatott sokáig. A vezetők helyét Biszku Béla belügyminiszter 1957. május 3-i parancsa véglegesítette (lásd a táblázatot).
 
Az 1957-ben kinevezett tizenöt vezető közül csak ketten, Hazai Jenő és Hollós Ervin nem tevékenykedtek az állambiztonság területén. Őket a párt az ifjúsági munkáról küldte a két kulcsfontosságú osztály élére. A májusban véglegesítettek között megtalálhatók voltak azok, akiket illegális kommunista tevékenységük (Móró, Kucsera, Dáni, Ács), illetve származásuk miatt (Rajnai, Kunos, Hidegkuti), vagy mindkét okból (Hazai, Hollós) üldöztek 1939 után. Többen a munkaszolgálaton kívül megjárták a Horthy-korszak börtöneit is, így áldozatként tapasztalatokat szerezhettek a korabeli államvédelmi módszerekről (Hazai, Hollós, Móró és Kucsera). Ketten szovjet hadifogságból tértek haza (Dáni, Markó), néhányan pedig az 1945 előtti előélettel nem rendelkező, a testülethez került "munkásszármazású", illetve a "népi" kádereket képviselték (Selmeczi, Szalma, Dobróka).
 
Miközben az 1957-es 15 vezetőből 11 személy életútja megfelel a korábbi sémának, a később kinevezettek kevésbé maradtak meg az alacsony presztízsű állambiztonsági munkánál. Pártkarrierjüket folytatták (Korom Mihály, Tömpe András), elbocsátásuk után gazdasági vezetők lettek (Jámbor József, Mérő Károly) vagy diplomáciai szolgálatba kerültek (Vértes János). A korszak osztályvezetői közül sokan kirívóan nagy felelősséget viseltek az ötvenes évek törvénytelenségeiért (Ács, Kucsera, Rajnai, Selmeczi, Szalma). Ugyanakkor egyetlen személyről sem mondható el, hogy a Rákosi-rendszerben maga is törvénysértések áldozata lett volna. Tehát az osztályvezetők döntő többsége a legortodoxabb sztálinisták közül került ki.
 
A vezetők személyi jellemzői erősen hasonlítottak az állomány egészének mutatóihoz. A statisztikák szerint az állomány közel 90 százaléka munkás- vagy parasztszármazású volt, a nyomozótiszteknek pedig 98 százaléka volt párttag. Az 1957-ben kinevezett 247 vezető között csupán három diplomást és 48 érettségizettet lehetett találni, az összállomány 63 százaléka pedig csak négy-nyolc osztályt végzett. Nem volt tehát egyedülálló Galambos József panasza 1958-ban: "Az alacsony politikai és kulturális színvonal miatt nagy nehézséget jelentett általában a magasabban kvalifikált ügynökök vezetése. Az operatív tisztek nemegyszer tárgyalóképtelennek bizonyultak, ha az ügynök szakmai problémákat vetett fel, és nemegyszer okozott zavart az is, hogy politikai vagy kulturális témák merültek fel az ügynökkel folytatott beszélgetés során."(Tabajdi Gábor)
 
 
Tabajdi - Ungvári: Az elhallgatott múlt
Corvina Kiadó
 
 
Kerekes Tamás

Szólj hozzá!

Fő a bizalom

2009.08.01. 12:53 csarliparkőr

 

Fő a bizalom
Kémelhárítás és HR
 
Tabajdi-Ungvári: Az elhallgatott múlt
Corvina Kiadó
 
Az 1920-ban született Kucsera László hat elemi után lett lakatossegéd. 1951-1955 közt az ÁVH kémelhárítási osztály vezetője lett. Háy Gyula az Irodalmi Újságban 1956 októberében publikált cikke miatt (Miért nem szeretem Kucsera elvtársat?) hét évet kapott. Mozart Ave Máriáját törölte a kultúrestek repertóriumából vallásos propaganda miatt. Miskolcon dolgozva róla mondták, hogy ami Budapesten becsületbeli dolog, azért Miskolcon öt év jár. 1956 októberében arról jelent meg cikk az általa vezetett kémelhárítási osztály városi lapjában, hogy Lobkovitz István „bízva repülőtiszti tapasztalataiban „ 17 méter magasból kiugrott az ÁVH épületéből és szörnyet halt. 1975-ben nyugdíjazták Vörös Zászló érdemrenddel.
 
Kerekes Tamás
 
A kiadó
A pártállam és a belügy - A politikai rendőrség működése Magyarországon 1956-1990
 
A politikai rendőrségnek Magyarországon is döntő szerepe volt a kommunista diktatúra kiépítésében és fenntartásában. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után, az újjászervezett állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt hatalma – a megszállóként jelenlévő szovjet erőkön kívül – az állambiztonsági szervekre támaszkodott. A „Párt” által működtetett állambiztonsági szolgálatok mindvégig messzemenően megsértették az alapvető emberi jogi normákat, a magyar alkotmány deklarált elveit. A társadalomnak mély sebeket okoztak. A 1970-es és 1980-as évek finomodó technikái ellenére, a szervek megmaradt és kutatható dossziéinak dokumentumai is emberi tragédiák tömegét rejtik.
Kötetünk az állambiztonság 1956–1990 közötti működésének eddigi legteljesebb összefoglalóját adja. A jelenlegi társadalmi közbeszéd „ügynökközpontúságán” túllépve munkánk bemutatja az ügyek valós irányítóit és felelőseit is. Ők fényképükkel és életrajzukkal szerepelnek a könyvben. A kötet részletesen, szervezeti egységekre lebontva tárgyalja az állambiztonság szervezetét és vezetőit. Külön hangsúlyt kap a pártirányítás kérdése. A „pártállam” és a „legvidámabb barakk” életének mögöttes és mind ez idáig láthatatlan közegét az egyéni tragédiák sorozatait végigkövető esettanulmányok világítják meg. Szereplőik, a tettesek és áldozatok közül sokan ma is köztünk élnek.
 
A kötet szerzői: Tabajdi Gábor történész, szakterülete a XX. század második felének politikatörténete, valamint Ungváry Krisztián történész, a II. világháború és az állambiztonság történetének kutatója.
 
 

Szólj hozzá!

Válaszol Mauriac

2009.08.01. 07:43 csarliparkőr

 

Válaszol Francois Mauriac
 
Tudomásul kell vennem azokat a megjegyzéseket, amelyek munkám technikai vetületét érintik. Ezért nem jelenik meg minden évben az a regény, amit most fejeztem be. Át akarom nézni, ebből a szemszögből. Mondanom sem kell. Hogy nem mérgeztem meg senkit. Természetesen a regényíró magába foglalja alakjait mind, de azért ábrázoltam olyan helyzeteteket is, amelyekről nem volt közvetlen tapasztalatom. Senki nem lehet igazán jó elbeszélő, mielőtt egy bizonyos kort el nem ért, ezért fiatal írónak alig van esélye arra, hogy sikerrel írjon életének más korszakáról, mint gyermek-és serdülőkoráról. Valamelyest távolság nélkülözhetetlen az elbeszélő számára, hacsak naplót nem akar írni. Én nem megfigyelek és nem leírok, hanem újrafelfedezem a dolgokat. Mintha húszéves koromban örökre rácsapódott volna vennem az ajtó mindarra, ami később műveim anyagává volt leendő.
 
 
By ©Rajkó Félix

Szólj hozzá!

A hírszerzés világbajnoka

2009.07.31. 19:30 csarliparkőr

 

Tabajdi-Ungvári
Az elhallgatott múlt
Corvina Kiadó
 
A hírszerzés világbajnoka
 
 
 
A könyv első fele adatok, tények, információk strukturált, de száraz halmaza; igazán az ezután következő „szemléltető” anyag az izgalmas. A gazdag jegyzetanyaggal ellátott esettanulmányokból képet alkothatunk magunknak a Cég módszereiről, a vezetők és beosztottjaik alacsony iskolázottságáról, bunkóságáról. Az ügynökök „tartása”, manipulálása, a játszmák és ellenjátszmák során feltárulnak a Kádár-korszak kisszerű emberi viszonyai, érdekkapcsolatai, felfeslik hétköznapjainak gazdag szövedéke. A 17 történet között olvashatunk a március 15-ék megünnepléséről, a Hétfői Szabadegyetemről, vagy a civil kezdeményezésre létrejött Dialógus Békemozgalom szétveréséről, több anyag pedig a Horthy-éra exponált személyiségeivel foglalkozik.
A kötet szereplői közül talán Hatz (Hátszegi) Ottó egykori vezérkari tisztnek, a béketárgyalásokban részt vett szófiai katonai attasénak jutott a legtragikusabb, legkalandosabb sors. 1930-ban nyert vívó-világbajnokságot(Kerekes Tamás)Családját deportálták, menyasszonyát meggyilkolták, őt pedig négyévi vizsgálati fogság után a Gulagra hurcolták, majd itthon évtizedekig zsarolták. Jóllehet először a Gestapo tartóztatta le.Hosszú pályafutása során kapcsolatba került a magyar katonai elhárítással, a VKF-2-vel, a német, angol, amerikai, szovjet titkosszolgálattal, majd később az ÁVH-val, a III/III-mal s végül a Stasival. A III/III. egy időben hét ügynököt is ráállított, többek között Kádár Gyulát, a VKF-2 egykori vezetőjét, s Kéri Kálmán vezérezredest (’44-ben a VI. hadtest, majd az 1. hadsereg vezérkari főnöke). A III/III-nak egyébként olyan „ügyfele” is volt, Málnási Ödön történész, szélsőjobboldali politikus személyében – évekig Szálasi helyettese volt –, aki körül egy időben több mint hetven ügynök szaglászott. Feltehetően a hírszerzés világában ő volt az, aki a legtöbb ország hírszerzésével kapcsolatban állt. Ebben is világbajnok volt.
 
Kerekes Tamás
 

Szólj hozzá!

Elmebaj a kémelhárításban

2009.07.31. 08:21 csarliparkőr

 

 
Az Orvlövész
 
 
A kémelhárítás buktatói
A lehetséges repedés
 
A berlini kérdés sokszerűsége dacára a BOB-nál(Berlin Operations Bazis, a CIA berlini központja) tisztában voltak azzal, hogy meg kell gyorsítaniuk a Keleten működő ügynökök felkészítését a szektorhatár elkerülhetetlennek látszó lezárása esetére. Mindemellett az 1961. év a bázisnál jó hangulatban kezdődött. Az egész személyzet feszülten várta a rejtélyes „Heckenschütze”(Orvlövész) feltűnését, akinek a kiléte körül a CIA-ban sok találgatás folyt, amióta 1958-ban befutott az első titokzatos levele. A későbbi közlések zavaros utalásokat tartalmaztak a KGB-nek és a lengyel titkosszolgálatnak a nyugati titkosszolgálatokba való beépüléséről. Az érintettek közt szerepelt a két legfontosabb szovjet kém a berlini bázis működési területén: George Blake, a brit titkosszolgálatba beépült szovjet kém, aki leleplezte a berlini alagutat, és Heinz Felfe ,aki a Karlhorst ellen irányuló akciókért volt felelős. Jóllehet az Orvlövész jelentéseit ellenőrizték már, az általa megadott nyomokra csak akkor lehetett reagálni, amikor kilétét ismerik. S most a rejtély megoldása a küszöbön álllt. Tapintható volt az izgalom. A BOB telefonközpontjában külön vonalat tartottak fenn az Orvlövész számára, s a telefonközpontosoknak lelkükre kötötték, hogy egyetlen hívást ne mulasszanak el. Végül jelentkezett egy hívó, aki azt közölte, hogy bizonyos Kowalski úr megbízásából beszél. Varsóban egy holt levélszekrényt helyeztek el, amelybe az Orvlövész belehelyezte anyagát, s onnan hozta el egy ügynök. Mivel az Orvlövészt még nem látta senki, titkos találkozó valamely utcasarkon szóba sem jöhetett. Az volt a lényeg, hogy minél egyszerűbb eligazítást adjanak neki, s a BOB-összekötők azonnal igazolhassák magukat. Végül az amerikai konzulátust találták a legmegfelelőbb találkahelynek. Ez minden civil előtt nyitva állt, de a Clayallee-n katonai rendőrökkel őrzött amerikai terep szomszédságában volt. Találtak egy impozáns irodát és alaposan bemikrofonozták.
Január negyedikén 17.30 órakor befutott egy hívás a közvetítőtől, s azt közölte, hogy Kowalski félőra múlva érkezik. Addigi konspiratív eljárásától eltérően a hívó közölte, hogy Kowalski különösen előzékeny bánásmódot kér a felesége számára. A telefonkezelő közölte ezt az Orvlövész-különítményel, s a kapcsolatfelvételi terv beindult. Az Orvlövész fogadásához a konzulátus a bejárathoz indult. A BOB washingtoni különmegbízottja, aki épp akkor érkezett repülőgépen Németországba, bement a konzulátus épületébe. A telefonközpontot riadókészültségbe helyezték, arra az esetre, ha az Orvlövész megváltoztatná a tervet. A konspiratív házat, amelyet a különítménynek az első kapcsolatfelvétel után fel kellett keresnie, berendezték; az odautazáshoz szükséges jármű a konzulátus előtt várakozott. Lengyelül beszélő sofőrt választottak, hogy az úton kihallgathassák az Orvlövész és felesége beszélgetését. A BOB főnöke és helyettese izgatottan várták őket. A kocsijuk 18. 06 örakor hajtott a konzulátus elé. A párt a BOB vezetője fogadta és bemutatta a „washingtoni különmegbízottnak.” Itt közölték velük, hogy az Egyesült Államok vendégei, és készek menedékjogot biztosítani, ha hajlandóak válaszolni a kérdéseikre. Rövid, zavart szünet után a férfi németül közölte, hogy a hölgy nem a felesége, hanem a szeretője. S hogy az ő számára is menedékjogot kér. Amikor erre ígéretet kapott, azt kérdezte, hogy nem várakozhatnaí-e az asszony a folyosón, mert igen kényes dolgokat szeretne megbeszélni.
S, mikor egyedül maradt a CIA tisztekkel, a férfi közölte, hogy a szeretője, aki kelet berlini újságírónő, őt szintén lengyel újságíróként, Robert Kowalski néven ismeri. Valójában azonban Michal Goleniewaki alezredes, aki 1958 januárjáig a lengyel katonai elhárítás vezetője volt. Azóta a lengyel külföldi hírszolgálat vezetője és egyszersmind a KGB hírforrása a lengyel titkosszolgálatban. A teremben ülők felragyogtak, tényleg az Orvlövész jelent meg előttük. Az Orvlövész nemsokára elhagyta szeretőjével együtt Berlint, s az USA területére érkezett. Itt kezdődött meg ugyanis tényleges és aprólékos meghallgatása. Tucatnyi titkos ügynök kilétét fedte fel, s közben adatokat szolgáltatott olyanokról, mint Blake, vagy Felfe. Ám az Orvlövésszel egyre nehezebben lehetett dűlőre jutni: a cári trón jogos örökösének tartotta magát, s elmezavara árnyékot vetett a Nyugat hidegháborús hírszerzési erőfeszítéseire.
 
Kerekes Tamás
 
 
 

Szólj hozzá!

A kémelhárítás művészete

2009.07.28. 06:20 csarliparkőr

 

A kémelhárítás
 
Alaphelyzet: A Pankovszkíj-csapda
 
Ezen írás és a valóság közti kapcsolat részleteit tekintve illúzió
Timur Link
 
„ A szovjet ezredes keresgélte zsebében az eldugott cédulát. Kelet-Berlin egyik sötét és hideg utcasarkán állt, és arra várt, hogy jön egy összekötő és segít abban, hogy Nyugat-Berlinbe szökjön. Voltaképp nem is katona. Nemrég egy hamarjában toborzott szakértőcsoporttal érkezett Leningrádból, hogy kelet-német üzemekben ellenőrizze olyan fontos alkatrészek gyártását, amelyre a terjeszkedő leningrádi villamosiparnak sürgősen szüksége van. A Nyugat mindig is elbűvölte, és rajongott az amerikai jazzért. Amikor áthelyezéséről értesült, nem is rejtette véka alá örömét. Elutazása előtt beszélt egy barátjával, aki mint vöröskatona Németországban szolgált. A szája elé tartott kézzel azt mondta neki, hogy ismer valakit, aki megmutathatja neki az igazi Berlint. Az ezredes fel is kereste a szóban forgó németet és Nyugat-Berlin fényei elkápráztatták és megbabonázták. Új barátja elmondta neki, hogy egyik ismerőse összehozhatná olyan emberekkel, akik segítségével Nyugaton maradhatna.
Most találkozik az illetőkkel. Idegessége ellenére mosolygott, mert a Nyugaton rá váró szabad életre gondolt. Egy sötét Buick állt meg mellette, és az ezredes vakmerően beszállt. A kocsi őt és német összekötőjét egy Pazar villához vitte, ott vendéglátói hamisítatlan amerikai jókedvvel és örömmel köszöntötték. Az új környezet és a sok amerikai egyenruha biztonsággal és örömmel töltötte el. Egy kényelmes heverőn hellyel kínálták és kapott egy jó adag skót whiskyt, majd vendéglátói megkérték, hogy meséljen magáról. Ő ezt nagy örömmel meg is tette, miközben egyik vendéglátója tolmácsolt. Bizonyos idő után némi elégedettséget vélt felfedezni vendéglátóinál. Végül az egyik félbeszakította, és hibátlan oroszsággal azt mondta:” Rendben. Ennyi elég! Most meséljen leningrádi amerikai ügynökökkel való kapcsolatáról!”
Az ezredes nem volt amerikai kém, hanem csupán áldozata a Pankovszkíj-csapdának, annak a rafinált módszernek, amely arra szolgált, hogy kifüstöljék azt a sok amerikai és brit ügynököt, aki Sztálin meggyőződése szerint a háború alatt és után szovjet területen működött. A kémelhárításnál százszámra gyűltek az akták gyanús szovjet állampolgárokról, a mi ezredesünk egyik képviselője volt a gyanúsítottaknak. Az eljárást Ivan Pankovszkíj tábornok, az NKGB kémelhárító csoportfőnöksége brit osztályának egyik vezetője fejlesztett ki a háborús években. Pankovszkíjnak különleges érzéke volt a bonyolult hadászati játszmákhoz. Az általa kidolgozott eljárás olyan módszerekre épült, amelyeket a kémelhárítás általában a Szovjetúnión belül alkalmazott, a gyanúsított előtt azt a látszatot keltve, hogy valamely külföldi hírszerzőszolgálat tisztjével áll kapcsolatban, holott az illető valójában a szovjet állambiztonsági szolgálat egyik tagja volt. Ha a gyanúsított felfedte szovjetellenes beállítottságát, akkor letartóztatták és büntetőtáborba csukták”( A titkos Skorzeny dosszié)
 
Ford: Rajkó Félix
 
Kerekes Tamás
 
 
 
 

Szólj hozzá!

Heinrich Böll

2009.07.27. 17:58 csarliparkőr

 

Válaszol: Heinrich Böll
 
Mindenki számára más kivezető utak, mindenki számára más kerülő utak, mindenki számára más zsákutcák, más konzekvenciák és más vermek adódnak. S ez minden korosztályra áll. Örökösen féltik a fiatalokat, persze képmutatóan, hogy megrontja őket a rádió, a televízió. A televízió fogja őket megrontani, mondják, s mindenféle hamisabbnál hamisabb alternatívát állítanak fel, mint például az az ostoba felfogás, hogy igazi költészet csak takarítatlan padlásszobákban keletkezhetik,, ahol a vízvezetéklefolyó el van dugulva a kávézacctól, és a végrehajtó sebesre kopogtatja a bütykét. Tévedés. Padlásszobákban éppolyan sok rosszat írnak, mint barokk kastélyokban. A költészet nincs helyhez kötve, csak attól függ, aki műveli
 
Ford.© Rajkó Félix
 
Kerekes Tamás
 
 

Szólj hozzá!

Texas

2009.07.27. 15:26 csarliparkőr

 

Hans Habe
Texas
 
 
Egy író kicsit kevesebb, mint egy férfi. Egy írónő, kicsit több, mint a nő. A könyvkritika olyan, mint az öngyilkosság: végleges, de elodázható, még akkor is, ha a kritikus olyan, mint az eunuch a háremben, mindent értő szemmel figyel, de megcsinálni jobban, arra képtelen
 
(Rajkó Félix)
 
A hajdani aranyifjút, a bécsi nők és sikerek dédelgette ifjú főszerkesztőt, a népszövetségi és párizsi tudósítót a náci ragály tette antifasisztává, a háború edzett katonává.. Szinte lakmuszpapírral vizsgálta Stahrenberg herceg lapjait és milíciáját, s a furcsa (elő)háborúban - habár meghúzódhatott volna Svájcban - francia önkéntesnek állt. A vereségre gondolva idézi a Tiltott övezetben Kossuth és Mauriac egybecsengő érvelését: Nem az a lényeg, hogy győztünk-e, hanem az, hogy ellenálltunk! Vichyt és Madridot érintve, kalandos úton (de Roosevelt-vízummal) kel át az óceánon, és igazol át az USA hadseregébe
1941-ben írja meg a második világháború első dokumentumregényét, a biblikus című Ha elesnek mellőled ezeren címűt, név szerint emlékezve tucatnyi magyar századbeli társára. Neve mellé ekkor visszaveszi a Békessyt, amelyen 1911-ben Budapesten anyakönyvezték. Legalábbis ez szerepel főhadnagyi kinevezésén, amivel a gettysburgi Camp Sharp kiképzőtáborában már oktató. Fehérek közt egy európai, aki átesett már a tűzkeresztségen, a náci fogolytáborokon. Csak ilyen múlttal és tapasztalatokkal lehet valaki hiteles elemzője a német népléleknek.
A hadra kelt sereggel járja be Tobruk, Monte Casino és Omaha Beach poklait, sokat lát, tud és ír a háborúról. Graham Greene-hez hasonlóan ő is megmártózik a titkosszolgálat hínáros mély vizeiben. Amikor már a megszálló sereg őrnagyaként kiszáll golyójárta dzsipjéből, döbbenten látja, mint változtatta lapidáriummá az USA légiereje a bajor fővárost. És a döbbenet folytatódik. A romházak plakátjain ott van Eisenhower 1. számú kinyilatkoztatása: Hódítani jöttünk, nem felszabadítani! Habár e minden propagandaérzéket nélkülöző jelszó rövid életű, értelmét húsz évvel később magyarázza el Habe a Lago Maggiore fölötti házban: Ike attól félt, hogy egy »felszabadított« majd ilyen-olyan jogokat követel a felszabadítótól, ám a hódítás csak megalázkodást ismer.
Egyébként Ike elnökségére sem volt büszke - katona maradt a Fehér Házban is, a NATO kovácsa, a nyugatnémet újrafegyverkezés lelkes híve, akinek csak Moszkva lépései voltak mértékadóak.
Mesélt Habe a müncheni lakosság háború utáni totális átvilágításáról s a mind sűrűbben visszahallott kiábrándulásról, tudniillik hogy ők mind bíztak a július 20-i merénylet sikerében. Csakhogy önök nem a háborút elindító, hanem elvesztő Hitlerre haragudtak? - emlékezett a hajdani egyöntetű reagálásra, amely pontosan ismétlődik a Tiltott övezet kihallgatásain, megtűzdelve a tőrdöfés legendájának újrajelentkezésével. Ebben a regényben kórkép a korkép; a háztetőt, élelmet, tüzelőt és munkát nélkülöző Münchenben, ahol a feketepiac, a prostitúció s a titkon újraszerveződő nácizmus üli torát. Ahol az OSS SS-módszereket követ, s a New York-i rendőrből lett MP-s őrnagy egy főkápót rejteget közös szadista perverziók kiélésére. De felsejlik a méltányosság is. Az író felismeri, hogy nem jelent azonosságot megszálltnak vagy legyőzöttnek lenni, mert a vereség méltósága helyett csak a méltóság veresége jutott a németeknek. A nyaktiló pengéjéhez hasonlóan függeszti sorsukat a levegőben. Hitler bankáráét, a fraternizálás tilalmát kijátszó géhás tisztét és amcsi kurvájáét, a Nürnbergnek adatokat gyűjtő elhárítóezredesét, a rágógumit osztogató őrmesterét. (Bokor László)
 
„Menjünk tehát sorjában, fejleményeivel együtt. Békessy János az 1911-es esztendő február havában született Budapesten. Apja, Békesi Imre, neves újságíró volt, világlapok tudósítója, megbízható riportere mind a világháborút megelőző esztendők, mind a háború alatti események mind pedig a forradalmi következmények hatásának és visszahatásának. János követte apját a hírlapírás hivatásában, de nem volt sokáig maradása az országban, röviddel Hitler hatalomra kerülése után elhagyta Magyarországot. Arról az első utazásról írta „Hárman a határon át” című riportkönyvét, az elsőt és egyben az utolsót, amely kapható volt a szülőhazájában, pedig írt azt követően még huszonnégyet. De azokat már nem Békesi János szignálta. Emigrálása után előszöt egy bécsi napilap szerkesztőségében dolgozott és akkor már mint Hans Békesi. Bécsből hamarosan Prágába költözött, miután Ausztria az Ost Márk szintjére süllyedt. Prágában azután a Békesi-név is megélte végső módosulását, monogramjából jött létre az, amihez élete végéig hű maradt: Hans Békesi: - Habe.
A második világháborút már Amerikában élte végig, volt haditudósító, hírügynökségi munkatárs, és miután legalább hat különböző nyelven írt, apja hajdani hivatásához hasonlóan, a világsajtó tudósítója. 1945-ben Münchenbe mint amerikai press officer érkezett, azzal a feladattal, hogy a nyugati megszállási övezetnek azon a támaszpontján, amely hetekkel előtte még a nemzeti szocialista mozgalom fővárosa volt, megteremtse a szabad újságírás alapjait. Az első napilapot, a „Neue Zeitung”-ot még saját égisze és szerkesztése alatt indította meg, majd a továbbiakban becsületüket megőrzött német újságírók pályafutását segítette újnnan alapított magazinok szerkesztőségében. Mennyien köszönhették karrierjüket Hans Habe-nak, annak nincs megmondhatója. Hogy aztán köszönték-e, az más kérdés. Saját riporter-múltjához sem maradt hűtlen, „Halál Texasban” című könyvében röviddel a Kennedy meggyilkolása után Amerikában tett utazásának élményit és tapasztalatait írta meg, majd riportkönyvet írt Izraelről, „Mint hajdan Dávid...” címmel.
Hans Habet nem ismertem, sohasem találkoztam vele. Amikor én először Münchenbe kerültem ő már Svájcban élt. Személyéhez azonban közvetett élményem fűződik és ez késztet arra, hogy emlékeztessek rá, túl azon, hogy mint ennek az írásnak kezdetén említettem, sorsa a korszak drámáját, sőt, tragédiáját tükrözi. „Közvetett élmény”? Nos, ez a különös meghatározás magyarázatot követel.
Békesi Imrének Hans Habe apjának az 1948-as esztendő nyarán mutatott be a „Reggel” budapesti szerkesztőségében Lázár Miklós, a lap főszerkesztője. Lázár lapjának 1947 elejétől a lap erőszakos megszüntetéséig főmunkatársa voltam, a „Reggeli levél” című rovat vasárnapi cikkeit írtam, színi-kritikákat, irodalmi beszámolókat. Békesi Imre néhány héttel azelőtt, tehát 1948 tavaszán tért vissza Amerikából Magyarországra, akkor még nem használt kifejezéssel élve: „hazatelepült” a feleségével együtt. Minthogy az akkor már idős ember élete nagyobb részét külföldön töltötte, ez nem lehetett könnyű elhatározás. Lázárhoz valószínűleg régi barátság fűzte, ezért látogatta meg a szerkesztőségben. A főszerkesztő később azért kéretett a szobájába, mert Békesi velem is beszélni akart. Mint kiderült, olvasta a legutóbbi „Reggeli Levelet” amelynek az volt a címe „ A pontos idő 24 óra” . Akkoriban a telefon pontos idő szolgálata még nem volt automatizálva, a Petőfi Sándor utcai központ egyik termben ültek egymás mellett a pontos időt közlő kisasszonyok. A tárca az egyik ilyen lányról szólt, aki, miközben gépiesen mondja a pontos időt, végiggondolja családjának – egy pesti polgári családnak – keserves és megállíthatatlan hanyatlását. A család torlódó gondjaival párhuzamosan haladnak az óramutatók és jutnak el a (kell-e mondani, hogy szimbólikus?) időpontig: „A pontos idő 24 óra”. Békesi fölfigyelt arra a cikkre. Elmondotta, hogy sajtóügynökség létrehozására készül. A nyugati világot, mondotta, érdekli, hogy mi történik Magyarországon és a nagy napok szívesen vásárolnának, természetesen lefordított írásokat, olyanokat, amelyek képet adnak a magyarországi körülményekben, a társadalomban végbemenő átalakulásról. Ezt az én legutóbbi reggel levelemet például kiválóan alkalmasnak véli. Hozzájárulnék-e ahhoz, hogy lefordítsa? Természetesen „hozzájárultam”. Huszonhat esztendős voltam akkor és jólesett a tapasztalt, világlátott szerkesztő érdekldése. Tudtam róla, hogy Hans Habe édesapja és bár akkor Habe Magyarországon még nem volt híres, de mint már említettem, olvasta 45-ben kiadott „Hárman a határon át” című könyvét. Kitűnő megjelenésű, igen elegáns, úgy gondoltam, hogy hatvanas éveiben járó férfi volt Békesi Imre, azzal a fajta nyugati atmoszférával, aminek Budapesten mindig nagy volt a presztizse és hitele.
Második találkozásunk ugyancsak a „Reggel” szerkesztőségében történt, de akkor már megváltozott légkörben és körülmények között. Az Állami Lapkiadó Vállalat „államosította” a lapot és így már mint saját tulajdonát megszüntette. A lap utolsó számát írtuk, amikor Békesi fellátogatott. Szomorú iróniával mosolygott, elhozta ugyanis pár nappal azelőtt megjelent „Barabbás” című bibliai tárgyú regényét, átadott egy dedikált példányt. Eredetileg arra akart kérni, hogy olvassam el és írjak a „Reggel”-be a könyvről. A kérés ekkor már – a lap híján- tárgytalan volt. A tiszteletpéldányt mindenesetre átnyújtotta.
A „Reggel” megszünte után „Esti Szabad Szó” után szerkesztősége alkalmazott. Ez az újság a Parasztpárt lapja volt, a Szabad Szó esti, bulvárosított kiadása. Kiadóhivatali igazgatója a Berend nevű szakember volt, aki egykor a „Nyolc órai Újság”-ban ugyanazt vezette. Terve az volt, alkalmasint az instrukciója is, hogy Supka Géza délutáni lapjával, a „Világ” –gal konkuráljon. Akkoriban még voltak ilyen maradéktalanul át ne gondolt koncepciók, amelyeken felsőbb regiszterekben bizonyára elnézően mosolyogtak. Békes Imre oda is fellátogatott egyszer. Szóba hozta egyik néhány nappal azelőtt ott megjelent cikkemet, amelyet külföldi publikálás céljából viszonylag alkalamsnak vélt, de azért mondotta, ez most már más hang, más sílus, más levegő. Persze, hogy igaz volt. A 65 esztendős Lázár Miklós akkor már egy erdőn keresztül útikalauz „segítségével” és élete kockáztatásával Ausztria felé menekült. Lakását feladta, de útra kelésének szomorú ténye még nem volt általánosan ismert. A levegőváltozásnak még csak a legelején tartottunk. Az „Esti Szabad Szó” előtt sem állt jövő, valamiféle átmeneti manővernek tervezték. 1949 nyarán aztán azt is „államosították” és megszüntették. A „Világ”-gal már szükségtelen volt vetélkedni, mert megszüntették azt is. A néhány párton kívüli újságíró jégtábláról jégtáblára ugrált. Aztán elfogytak a jégtáblák. Egyetlen újságot sem tiltottak be, csak éppen kiszállt az Állami lapkiadó Vállalat különítménye, lefoglalta a kasszát, elkobozta az előfizetők listáját, bezárta az íróasztalfiókokat, és a munkatársakat hazaküldte.
Békesssy Imre cikkügynökségének terve soha nem valósult meg. A magyarországi sajtóban akkor már nem láttak napvilágot olyan írások, amelyek nyugati lapok érdeklődésére számot tarthattak volna. Az Associated Press budapesti tudósítóját, Marton Endrét, koholt váddal letartóztatták, és 1O esztendei börtönre ítélték. A United Press sürgősen hazarendelte a munkatársát. Nemzetközi cikkügynökséget alapítani Budapesten Békessy Imre ötlete egyetlen esztendőn belül nemcsak időszerűtlenné, de egyenesen nevetségessé vált.
A Nagykörúton találkoztunk legközelebb 195O elején. Fáradtan lépkedett, elmondotta, hogy orvos hoz megy az Újságírók Szanatórium Egyesületének orvosához, dr. Lax-hoz. Az a bizonyos „nyugati aura” már elmúlt körülötte. De azért beszélgetés közben felcsillant a szeme. „Van egy ötletem”, mondta, „amit elmeséltem illetékes helyen, és nagyon tetszik. Tudod mire gondolok? Rádióadás a külföldön él magyarok számára. Hírek, riportok, interjúk. Az Amerikában élő magyarokat minden érdekli, ami idehaza történik. Hamarosan nyélbeütöm. Természetesen számítok a közreműködésedre.”
Igazi újságíró volt, ezer ötlettel, aki „alapítás”, vagy legalább az alapítás terve nélkül nem tudott élni. De éreztem, hogy szomorú, magányos és bizonytalan. Hirtelen támadt gondolattal meghívtam feleségével együtt a soron következő hét egyik estéjére budai otthonunkba. Beidegződött, rutinos mozdulattal húzta elő zsebéből a noteszát „az elfoglalt, zsúfolt programú ember gesztusa”. Megállapodtunk a dátumban.
Ez volt az utolsó találkozásunk. Két héttel később holtan találtak reájuk pesti lakásuk hálószobájában. Megmérgezték magukat. Halálukról nem adott hírt a budapesti sajtó. Tilos volt leírni és kinyomtatni a szót, hogy „öngyilkosság”. Kispolgári negativizmus.
Elvonultak előttem a képek. Az elegáns, magabiztos, külföldről érkezett úr, a szerkesztőség illusztris látogatója. Aztán a kissé zavartan ácsorgó vendég a felszámolás alatti lap kiadóhivatali irodájában. A lemondó fejcsóválás: „ez most már más hang, más stílus, más levegő”. A fáradtam poroszkáló, orvoshoz tartó öregúr a Nagykörúton. Aztán a halk vacsora.
Dedikált könyvét sokáig őriztem: „Barabbás”....
Halász Péter)
 
Halál Texasban 
(Hans Habe, 1964, 2008)
 
Hans Habe műve a XX. század történetének egyik legbaljósabb eseményét idézi fel: John Fitzgerald Kennedy meggyilkolását. Az író 1963 őszén - ügyeit intézendő és a viszontlátás élményére vágyva - Amerikába hajózott. Több mint két hónapig időzött az Egyesült Államokban, New Yorkon és Washingtonon kívül bejárta az „ellenséges" belföldet, az ország déli és délnyugati részeit is. Tanulmányútja már a végéhez közeledett, amikor eljött november 22., és eldördült Dallasban a merénylő fegyvere. Alig három hónappal később egy müncheni kiadó hirdetni kezdte a Halál Texasban-t, Habe új művét. A kötet voltaképpen útirajz, beszámoló Habe - az író, a riporter, a közíró - amerikai tapasztalatairól. A cím mégsem megtévesztő: a szerző élményei valamiképp mindig összefüggnek Kennedy politikájával és személyével; jelzik, előrevetítik a katasztrófát, a halált Texasban. A mű megjelentetésének az ad különleges aktualitást, hogy Amerika ismét választás előtt áll, mi több: a történelemben először esély nyílt rá, hogy fekete elnöke legyen.
 
 Kerekes Tamás

Szólj hozzá!

Rosszekedvű dal

2009.07.26. 05:42 csarliparkőr

 

Dal, melyet Skorzeny
 a darmstadti börtönben rosszkedvében szerzé
 
Hány és hány
Szezon múltán
Lesz fa a fa!
A konyhakerti
Ágyások
Alszanak.
A lombokat
Nehéz barna
Dér fedi. De
Nem tudja megállítani
Abban, hogy
Csókjával ne
Ébressze a virágzó fa
80 éves átkát,
amelyet Mary Washington
spárga gyökerek
pásztáznak át.
A konyha mögött,
A kert szélén
Futó spárga
Örökéletű.
Mary Washington
És a virágzó fa
Egymást aratják

Szólj hozzá!

A birkapásztor dala

2009.07.24. 16:19 csarliparkőr

 

A nünbergi per felmentettje birkatenyésztő farmot vett Írországbam
 
Tavasz Belfastban
 
Enyéim közt járok a szeles reggelen
Két zápor közt kiáradt napsütésben,
Felújítom régi frigyem a nedves
Kővel, kancsal szív lomha képeivel.
 
Perverz gőg a bukott angyalok
Pártjára állni és maradni az ágyban.
Megválthatna mindnyájunkat a hegy
Látványa, ott van az utca végén
Örülök, bár egyre érdektelenebb
 
De inkább tréfás képletnek engedünk,
Értő bólintás misztériumának;
Vagy fényben, árnyban ülünk hallgatag,
Fondor megtérést próbálva egy álszent
Isten hideg tekintete előtt.
 
Elmém egy része a helyét tanulja.
Ami ez elszánt város fogadóit
S visszhangos kis utcáit felveri,
Többet érdemel futó figyelemnél,
Futó részvétem nem elég neki

Szólj hozzá!

A védőbeszéd

2009.07.24. 07:23 csarliparkőr

 

Skorzeny védőbeszéde
 
Igen
 
Szeretem e szót
Hallom csatazaját a nemmel
Még a madár gangjában
A kikerics rügyében is.
Téli éjszakákon
Látom barátaim arcán
A nevetésben amint
Korai virágot hint
Beszélgetéseinkben.
 
Megérted, ha mondom
Miért reggeli szónak tartom
Habár öregebb, mint a tenger
Nyomatékosabb
Mint a sós vízi rozmár.
Ez az az örök kezdés
Melyet megtalálsz
Könyvek első és
Utolsó lapjain.
A harcosok bőrén
Az asszonyok hangjában
Ilyen hát a reggeli
Igen.
 
 
Mindannyian gondoltunk arra, hogy
Ne öregedjünk,
Őseink álmában ez
A misztikus folytatás,
Bár szívünk nem dobog már,
Az egyetlen kortalanság
Az igen.
Már-már értékelem
Szülőjét, az agóniát.
A jelek azt mutatják
Nehéz elviselni az agóniát
De Istentudó szavunk
Ez amit olykor hallunk
Érte küzdünk
Hogy igen lehessünk.

Szólj hozzá!

Aki denevér lett

2009.07.23. 05:48 csarliparkőr

 

Skorzeny denevér lett
 
Ki tudja, hogy mikor költözött be,
S miért padlásom denevére ő,
Rágcsáló a falban. Csak drasztikus,
Durva erőszakkal elküldhető.
 
Étvágya nagy, éhes farkasoké,
Bár, ahogy magába roskadva ül
Előtte szűzfehér papírral,
Vajha a pizza, a bor kerül.
 
Elbóbiskol a tűz melegénél,
Könyvtári könyved beszennyezi,
Asztalodnál ül, hat órakor már
Libamájad bekebelezi.
 
Konyakod megissza és lefekszik,,
Éjszakánként mindent lehallgat:
A csatornák hörgését, a gyerek
Köhögését s mint szeletz szél zargat.
 
Reggelinél hál’ Isten magad vagy,
Igazi költő nem költ hajnal előtt,
És mire elkészül, felöltözik,
Lejön-már elmész. Nem kell látnod őt.
 

Szólj hozzá!

Végrendelet

2009.07.23. 05:24 csarliparkőr

 

Skorzeny végrendelete
 
Ha ennek vége lesz, mondta a vezérkarban
Nyugdíjba vonulok, oda
Ahol senki nem tudja, mit tudok,
És főleg az időjárásról beszélgethetünk.
 
Megtanulok kávét főzni, legalább annyira,
Mint a konyhában a portugál nővérke,
S naponta fényezem a kandalló rézveretét.
Ébren kívánok aludni, hogy lehallgathassam
A tejre mászó tejföl neszét a csuporban
És a ciszterna vizének elsimulását
 
Olyan gyümölcsösre vágyom, ahol a fák sorban állnak,
És a sárga róka menedékre lel a sötétkék törzsek között,
Ahol nyáron is korán sötétedik,
És az almavirág megszikkad az ágon

Szólj hozzá!

A hamisító

2009.07.22. 17:50 csarliparkőr

 

Skorzeny barátja
A hamisító
 
Mikor hamis Vermeeremet Göringnek eladtam,
Nem tudta, sejtette senki sem,
Mily fanatizmus, mily gyötrelem
Dolgozni a legjobbnál is jobban,
S nem remélhetni kritikát.
Mikor a bíróság háborús bűnnel vádolt,
Nem tudta, nem gyanította senki,
Mily gyötrő volt a per alatt
Feltárnom titkaimat.
A lényeget persze, fel se fogták-
A „nemzeti kincs” nekem semmit nem ért.
 
A lelkem adtam el egy tál levesért!
 
A szakértőkkel nem volt gond azonban,
Mikor munkába álltak a műteremben,
Nem én voltam a csaló, hanem ezek;
Én forradalmasítottam módszeereiket

Szólj hozzá!

Hátrahagyott dal

2009.07.20. 06:54 csarliparkőr

 

Skorzeny hátrahagyott verse,
 a szökése előtt, a darmstadti börtönben
 
Az üzenet
 
 
Most lovagol utoljára.
De előbb a tennivalók:
„Jönnek a britek!
„Jók a hírek innentől oda”,
aztán a kevésbé jók:
porfelhő és harsány hej-hó,
három húr peng
és amolyan négylábú dal,
még van idő, hogy a menyasszonyt
megszöktethessem a Castlebar mennyegzőn
kikerülve a völgy mozsárágyúit
és a csapdát a kocsma előtt.
Lám megpakolja a nyerget,
A flaskából iszik egy csésze teát,
A csönd teljes, halálos, kivéve
A tűlevelű fenyves alomzizegését.
„Maradhatnék-e, lenyergelhetnék-e
irr, kivárva az aggkori halált?”
Nem, a kanca orra már Sligo
Felé mutat, még egy utolsó feladat,
Egy sírhalom, amelynek nyomán
A mondák hőse lesz: , a zabla alatt
Papírszelet, rendőr kérdi meg,
Ki írta ezt?
„ vedd le a gyeplőt, végy lélegzetet”

Szólj hozzá!

Hogyan kell híresnek lenni?

2009.07.18. 08:33 csarliparkőr

 

Skorzeny egyetlen kérdése
 
Wilhelm Canarishoz mentünk, a Katonai Hírszerzés vezetőjéhez. A bejártnál még velünk volt az adjutánsom. Így köszöntötte Canarist!
-Isten áldja kém úr!
Erre én megkérdeztem: -Wilhelm , tényleg így kell híresnek lenni?
 
Ford.© Rajkó Félix

Szólj hozzá!

Skorzeny tanácsa

2009.07.17. 21:33 csarliparkőr

Ne tanulj feleslegesen, tantárgy légy

Rajkó Félix ford.

Szólj hozzá!

Amit Skorzeny tagad

2009.07.16. 09:57 csarliparkőr

 

Skorzeny titkos memoir-jából
 
Nem igaz:
-hogy kéksavpisztolyt használt
-nem fogadtatta el a német hadvezetéssel a hangtompítós géppisztolyt, mert ők nem akarták
-SOHA NEM VOLT A NÁCI PÁRT TAGJA
-ezért nem is birtokolhatta az SS kincsét
-nem volt Nasszer összekötője
-Nem volt Peron katonai tanácsadója
-Nem volt Husszein jordán király testőre
-nem ő volt az angliai nagy vonatrablás(a második) kiötlője
 
 
folytatjuk
 
ford. Rajkó Félix
 

Szólj hozzá!

Churchill harcol

2009.07.15. 19:51 csarliparkőr

 

Skorzeny titkos naplójából
 
1940. június 4-i híres beszédében Churcihll kijelentette: „Harcolni fogunk a parton, a partraszállási helyeken, harcolni fogunk vidéken és a városok utcáin.”
A canterbury érsek úgy emlékezett, hogy a szónok ebben a pillanatban a mikrofonra tette a kezét és hozzáfűzte: ”És sörösüvegeket vágunk hozzájuk, , mert valójában ez az egyetlen, amink van.”
Ford. Rajkó Félix
 
 

1 komment

süti beállítások módosítása