Maláta
Antológia
Ifjúság, eszme, sör
malatakonyvek@gmail.com
A Vencel tér úgy néz ki, mint egy keleti Párizs. Sehol egy eldobott csikk, SZEMETESEK TISZTÁN.A fákat alulról locsolják, hogy ne legyen értelme elrabolni az öntözőcsöveket. Sehol egy narkós, részeg, betépett alak. Nem voltak csövesek, hajléktalanok, de cigányok és kínaiak sem. Viszont a magát a hatvannyolcas események miatti tiltakozása miatt, magát felgyújtó diák emléktáblája előtt friss volt a virág. Különösen meghökkent? volt egy hosszú sor, melyet Timur Link az emberarcú szocializmusban már megszokott. Gyermekkorában, Cegléden, ilyen hosszú volt a sor, ha valamelyik bolt decemberben banánt kapott. Prágában azonban a fegyelmezetten sorbanállók egy testfestészeti kiállításra váltottak jegyet. Prága minden szegletéből áradt a kultúra iránti tisztelet és a jogos nemzeti büszkeség. Mindent lehetett kapni. Timur elalélt a gyönyörű sétapálcák láttán(nem az ő péntárcájának való volt), megcsodálta a cipőboltokat. Mivel a cseh állam a mai napig támogatja a turizmust(inkább azt, mint az esetleges beteg kórházi kezelését) a túrázó felszerelések valóban harmadannyiba kerültek, mint Magyarországon. Az utcai árak, hot dog, kávé, kb. annyi volt, mint Pesten. De lehetett venni Longines karórát félmillió cseh koronáért is. Timur kihagyta. Másnapi délelőttjét egy internetkávéházban töltötte, és egy régi ismerősével elindult a Falábú kazettájáért a Mazuri-tavakhoz. Közbe esett Csehország hatalmas nemzeti parkja a háromemeletnyi magas karsztsziklákkal, pisztrángos patakocskáival, de most nem a turizmus volt a cél, hanem a pénz. A szépen őszülő erdőben, amelyben még több volt a zöld, mint a rozsdabarna, némi tétovázás után megtalálták a kazettát. Kinyitották, és benne volt három kiló bankjegy. Azt becsületesen kettéosztották. Aznap már semmi dolguk nem akadt. A Vencel tér egyik legelőkelőbb sörözőjében iddogáltak egy kis borovicskát, abszintot, és a híres cseh söröket. Az abszint Timur kérése révén került az asztalra, aki már előre tudta, hogy örömébe kerül némi üröm.
A fizetésnél úgy néztek rá, mint aki a Marsról jött. A pincér németül elmagyarázta, hogy Csehszlovákia felbomlása óta ezzel a bankjeggyel nem lehet fizetni. Több mint tíz éve kivonták a forgalomból. Ott álltak pénz helyett egy óriási szemétköteggel a hónuk alatt.
Az ördög a részletekben van-gondolta Timur és elindult a kollégium felé, ahová aznap szállásolták el őket. A szobában cseh precizitással minden működött. A rádió, a tévé. És tiszta, ráadásul meleg volt a szoba. Este Timur leóvakodott a kollégium földszintjére. Sörautomatát ugyanis még nem látott. A cseh kollégiumok, egyetemek auláiban nagyon sok helyen felállítanak olyan automatát, melyből a diák kártyájával készpénzt, de sört is tud vásárolni.
Timurnak támadt egy kósza ötlete. Útlevele nem volt, Csehország uniós állam, a személyi okmányai is elegendők voltak, hogy átlépje a határt. Bedugta személyi igazolványát az automatába, mire az kiadott tíz sört. Timur kicsit elgondolkodott. Hol a fedezet erre, ki áll a pénzügyi tranzakció mögött? Hosszas töprengés után rájött, hogy nem lehet más, mint a kibocsátó, azaz a Magyar Köztársaság. Timur kért még tíz sört és úgy érezte: hazaérkezett.
Kerekes Tamás
A mocsaras vidékek lakossága sörivással védekezett a malária ellen, anélkül, hogy tudott volna arról, a komló lupulinja a betegséggel szemben csakugyan védelmet nyújt". A mocsarak közben eltűntek, belőlem is fővárosi lump lett, de a gének nem felejtenek, ők folytatják a heroikus harcot a malária ellen. A régi norvégok azt tartották férfinak, akinek szelleme ép, képes a lovát megülni és sörét meginni. Ha működik ilyen férfi a környezetében, és karácsonyra, vagy könyvhétre még nem vette meg neki ezt a könyvet, akkor az első adandó alkalommal ajándékozza meg vele.(Cserna Szabó András)
Sörözés a Balatonon
Először is szeretném leszögezni, hogy jelen tanulmány elsődleges célja, hogy bizonyítsa a hely szelleme mennyire erős befolyással bír, mind az elfogyasztott sörök mennyiségére, mind a sörivás stílusára.
Mert, hogy egészen szélsőséges példával éljek: más sörözni Prágában és más a müncheni Oktoberfesten. Míg előbbi esetében a hangsúly a minőségi, utóbbi esetében abszolúte a mennyiségi iváson van. A Balaton persze más.
A Balaton mellett a nap – férfiember számára, aki természetesen sem a víznek, sem a napnak nem szerelmese, ezzel szemben nyaraláskor szívesen látogatja a piacokat és örömmel főz – a reggeli bevásárlással kezdődik. Gondolom, önök is megfigyelték, hogy a Balaton mellett mennyivel több férfi nyüzsög a piacok környékén. Ennek elsődleges oka, hogy reggel csak a családfő ébred a megszokott időben. Ekkor konstatálja, hogy előző este minden sör elfogyott. Sebaj! – gondolja – úgyse szeretném zavarni a családot. Elindul tehát bevásárolni. Ehhez azonban ihlet kell, ezért első útja a kocsmába vezet. Itt természetesen számtalan sorstársával találkozik, akik a Napot hozzá hasonlóan sörrel köszöntik. Gyakorlati tanácsunk, hogy az első sörnél még ne vezéreljék Önöket kicsinyes gondolatok. Mindenképpen megbízható minőségű, lehetőleg kesernyés pilzeni sört válasszanak, és semmiképpen ne igyák üvegből. A tömény fogyasztása pedig végképp kerülendő.
A bevásárlásra terjedelmi okokból nem szakítunk időt, annál inkább a második sörnek. Ezt célszerű otthon elfogyasztani, mert ha ismét a kocsmában kerül erre sor, oda az egész nap, mert mint tudjuk, a második sör teljesen felesleges, csupán átmenetet képez a harmadik felé, amit a negyedik követ, ez azonban már tömény.
Ha tehát otthon, a család ébredezésnek hangjai mellett, elkészítjük a reggelit, felbonthatjuk a sört és lassan, a reggeli végéig, elszopogathatjuk. Legyünk azonban beosztóak, ennek a sörnek ki kell nem csak a reggeli végéig, hanem addig is, amíg a család el nem indul a partra. Az esetleges gyors berúgás értelmetlen családi perpatvart vonhat maga után!
Miután magunkra maradunk nyitható a harmadik sör, ez okvetlen szükséges a főzéshez. Ügyes beosztással az étel elkészültéig épp végzünk a negyedik sörrel.
Az ebéd és az ötödik sör eléggé eltelít, ezért utána ajánlott egy kis szundikálás.
Az ébredés után irány a Balaton, ekkor már kevésbé van ereje a napnak, így a megmártózás után csak akkor igyunk egy jó sört a büfében, ha teljesen megszáradtunk. Ha meg se mártózunk, akkor se vezessen első utunk a csaphoz, szenteljünk néhány percet a családnak is.
Ha minden jól megy a hetedik sör után ismét megérkezünk a házba. Kezdődhet a vacsora, jöhet a nyolcadik sör. Ha gondoskodtunk, hogy a tévé előtt kényelmesen tudjunk elaludni, nyugodtan dőlhetünk a kilencedik sörrel kezünkben hátra: a tizedik még ott hever a hűtőben.
A sör helyes használata
Annyiszor mondták már, hogy a tej élet erő egészség, pedig egy fenét! Ez a tejporból felvizezett, ultra magas hőmérsékleten kezelt lötty kizárt dolog, hogy egészséges legyen. Bezzeg a sör! Csak az a baj, ha az emberek többsége nem rendeltetésszerűen használja.
Nézzük csak meg Kisst a második emeletről, ahogy másnap délelőtt felébred, és csak azért nem issza a hűtő előtt állva, üvegből a sört, mert a hűtő üres. Mindent alkoholtartalmú italt kiivott belőle előző este. Így pizsamára húzza a farmert és a pulóvert és már rohan is a közeli kocsmába, ahol természetesen nemcsak egy vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag sört fogyaszt el…
Íme egy példa, amikor valaki nem ismeri a sör rendeltetésszerű használatát...
Mert először is: a sörtől nem szokás berúgni! Ha az eset mégis megtörtént – fogjuk a kísérőkre vagy a nyuszira – a gyógysört nem szabad csak úgy hoci-nesze lehúzni. Gondosan kell megválasztani a fogyasztandó márkát. Ízlés kérdése, de mi egy könnyű világost javaslunk, de csak egyet! Ha a második, már távolról sem gyógyítónak nevezhető sör bevitelétől eltekintünk, akkor a gyógysör a kijózanodáshoz vezető út egyik fő alapanyaga. Ha azonban az első sört újabbak követik, akkor már máris az újbóli lerészegedés útjára léptünk.
Hiába hivatkoznak Nagyra is, aki miután nem tudta megemészteni, hogy képtelen volt kifizetni a közös költséget, hogy otthagyta a felesége és kirúgta a főnöke, a nap betetőzéseképpen pedig elkapta a BKV-ellenőr – öntudatlanra itta magát. Igaz helytelenül használta a sört, de a maga szempontjából mégis helyesen cselekedett, hiszen abból indult ki, hogy a sör oldja a feszültséget, megnyugtatja az egyébként nyughatatlan szívet.
Ebben bízott Szabó is, miközben életében sokadszor reménykedett abban, hogy végre nem olyan nővel tölti az éjszakát, akinek szőrös a hónalja. Miközben a nőre várakozott – igaz kicsit korán érkezett a randevúra – egymás után gurította le a söröket a torkán, megfeledkezve arról, hogy a mértéktelen sörivás felpiszkálja ugyan a vágyat, de cserbenhagyja az embert a végrehajtásnál. Igaz mire történetük hőse idáig juthatott volna ez a kérdés már akadémikussá vált, mivel, igaz már a nő megérkezése után, a kávézó WC-jében mély álomba szenderült.
Ismét a rosszul használt sör! Mert az rendben, hogy a sör oldja a gátlásokat, de nyugtató hatása okán könnyen álomba szenderít
Szeressük a sört és tiszteljük meg azzal, hogy nem erőből közeledünk hozzá. Olyan meglepetések érhetnek bennünket, mint az asszonyt, mikor minden látható ok nélkül színjózanul egy virágcsokorral a kezünkben, még kapuzárás előtt érünk haza. Közeledjen hát a sörhöz is szeretettel. Biztosítson magának időt, és gondoskodjon arról, hogy ne zavarja Önöket senki. Helyezze magát kényelembe, és töltsön ki egy pohár sört. Lassan igya és próbálja felfedezni a sör ízeit. Érezze, milyen kellemes a sör hatása a nyelvén és a torkában. Figyeljen arra, hogy milyen pozitív érzéseket vált ki a sör kortyolgatása: hogy reagál erre a teste, hogyan változik meg a hangulata. Ha valamit igazán élvezni akar, tegye azt tudatosan és figyelmesen! Ha a sörét élvezi és nem vedeli akkor sohasem fogja a mértéket átlépni, mert tisztában lesz, ezzel saját élvezetét csökkenti.
És ezeket a tapasztalatokat az asszonynál is hasznosíthatja!
Bor nélkül Esztergomban
Hosszú éveken keresztül legfeljebb Párkány felé átutazóban jártam Esztergomban. Ebből nyilván kitalálták, hogy az út célja valamelyik kocsma lehetett és azt is, hogy már akkor is a sör őszinte barátja voltam. Megvallom, szeretem a szlovákok gulyásait, a knédlit, a sztrapacskát és a rántott sajtot is, de a főmotívum mindig is a sör maradt párkányi látogatásaim során.
Aztán egyszer egy sörfesztivál kapcsán néhány napot Esztergomban töltöttem. A több napos sörtúra alatt a feleségem felfedezett egy hirdetést egy eladó telekről, valahol a hegyoldalban. Nem szaporítom a szót, néhány nap múlva esztergomi birtokosok lettünk, izgatott tulajdonosai egy aranyhegyi szőlőnek és egy alápincézett faháznak. A boldogság töretlen volt, a házikó teraszáról láthattuk a Gerecsét, a Börzsönyt, a Garam torkolatát és persze az esztergomi panoráma elmaradhatatlan részét a Bazilikát is. A kertben madarak csicseregtek, egyébként csend, nyugalom, béke.
A vásárlás ősszel történt, szüret után. A száz szőlőtőke csupaszon várta, hogy Micsurin bácsi segítségével ismét termőbe forduljon. Mert a szőlőhöz szakembert is örököltünk, akit nagy tudása okán neveztünk el Micsurinnak. Tavasztól az ő vezetésével megismerkedtünk a szőlőnevelés összes szépségével és nehézségével. Mondanom sem kell, hogy a tanulópénzt is rendesen fizettük. Egyik héten a különféle növényvédő szerekre adtunk, legközelebb a kapagépbe kellett benzin és persze a munka sem folyt ingyen. Hordót is vettünk, prést, meg mindent, ami egy szürethez kell. Az egész alig került többe, mintha vettem volna egy hektó jó bort.
És ekkor érkezett el a szüret. Néhány megbízható barátomat már jó előre értesítettem: jöjjenek segítsenek, aztán kezdődhet a mulatság. Így is történt. Maga a szüret a tíz embernek nem tartott tovább hat óránál, ebbe még az eszközök elmosása is belefért. Hanem a mulatság az bizony jóval éjfél után ért véget. Folyt persze a sör, a Becherovka és nem sok maradt sem az ebédre sütött fasírtból, sem a vacsorára készített pincepörköltből. Ha számítom a reggeli tojásos lecsót is, bizony akkor újabb egy hektó jó bort vehettem volna.
Innét kezdve már ment minden, mint a karikacsapás, mindössze néhány műanyag-edényt kellett beszereznünk, hogy a közel kétszáz liter mustot elszállítsuk apósom Boldva határában levő borospincéjébe. Nálunk, a házunk aljában levő hideg garázsban, nem indult volna be az erjedés, és az öreg – szemben velem – egyébként is ismerője a bortermelés fortélyainak. Így aztán elkocsikáztunk Borsodba meg vissza. Ez is majdnem annyiba került, mint az a bizonyos egy hektó jó bor.
Aztán karácsonykor megkóstoltam a „borunkat” is. Hát! Nem volt sem háromemberes (ketten lefognak a harmadik tölti), sem gugolós (a cimborák gugolva közlekednek a ház előtt, nehogy behívd őket egy pohárra), de nálam legfeljebb egy gyengébb sörrel vetekedhetett. Azért valahogy csak elfogyott a következő szüretig. Leginkább fröccsnek ittuk, úgy még én is megszerettem.
És ez így ment évről-évre, újra meg újra, csak annyi változott, hogy már más dolgozott a kertben, nem Micsurin bácsi. Nekem egyre kevésbé tetszett a dolog, és lassan az asszonyt is meggyőztem: nem kell ez nekünk. Így aztán az egyik szüret után, mikor a cimborák még az előző napi söröket és Becherovkákat aludták ki, korán keltem és lefektettem valamennyi tőkét. Azóta semmi nem zavar a szép kilátásban. Megmaradtak biztos pontjaim, a Gerecse, a Börzsöny, a Garam-torkolat, a Bazilika és egyre több részlet ismerős a tájban. Esténként mikor a naplemente megunhatatlan szépségében gyönyörködöm, néha nosztalgikus kedvem támad. De mivel bor a legritkább vendég a házban, nyitok egy üveg sört valaha volt szőlőnk emlékére.
Poharak bűvöletében
Én évek óta poharanként kérem, és iszom a sört. Gondolom, a pincérek nem nagyon kedvelnek emiatt, mert egy-egy alkalommal sok-sok pohár tartalma lecsúszik a torkomon. De mit csináljak, ha egyszer így szeretem?
Persze voltak idők, amikor ifjonti hévvel a Bimbó csárdában korsóból is több mint egy tucatot hajtottam le. Szerettem a Rózsadomb tetején azt az olcsó kocsmát, baj csak egy volt, hogy kilenckor bezárt. Ez még hagyján is, de a csapos, ha hét után kifogyott a sör, nem vert csapra újabb hordót. Ma már tudom, azért, mert valószínűleg nem fogyott volna el, és az akkori minőségeket ismerve, másnapra minden frissességét elvesztette volna. Ezért, hogy ne maradjunk csapolt sör nélkül, az egyik délután egy demizsonnal felszerelkezve ültünk le a kerthelyiségben. Indult a rendelésdömping: egy korsó a gallér mögé, egy a demizsonba. Záróra után a demizson tartalmát vettük sorra, de mire leértünk a Széna térre, annak is a végére értünk.
A részegség és a másnaposság hatására is foghatnám, hogy nem szeretem korsóból inni a sört, de az igazi oka egészen más ennek.
Annak idején a legtöbb kocsmában egyenkorsókba és egyenpoharakba csapolták a sört, és bizony, ha véletlenül egy nem szabványos ibrik került az ember kezébe, hát nagy volt a kísértés, melynek bevallom többnyire nem álltam ellen.
Egy szó mint száz, szépen szaporodott a gyűjteményem, mely eleinte, minthogy félliterenként rendeltem a sört, főleg korsókból állt. De az idő multával egyre több söröspohár került, egyre gyakrabban tisztességes úton is, a gyűjteményembe. Olyannyira sok, hogy döntenem kellett, mit csináljak azokkal, melyek már nem fértek sem a vitrinbe, sem a konyhaszekrénybe. Úgy határoztam, hogy kettéválasztom a gyűjteményt, és a víkendházba viszem a féllitereseket.
Így is történt – sajnos.
Sajnos, ugyanis a víkendházat a korsók odaszállítása után feltörték. Sok minden örömük nem lehetett a betörőknek, nyaralóban ugyan ki hagy értékes holmit. Szóval valami nagy zsákmányra nem számíthattak, de talán mégis többre, mint ami a fáradságos munkával feltört nyaralóban várta őket. Mindenesetre valamiért nagyon mérgesek lehettek, mert módszeres alapossággal földhöz verték valamennyi korsómat. Érdekes módon a boros és féldecis poharakat nem bántották. Én meg azóta, hogy azt a korsócserép-hegyet megláttam, csak pohárból iszom a sört – akár a kocsmában, akár otthon vagyok. Szerencsére, minden hangulatomhoz tudok megfelelő formájú poharat választani.
A füst íze
Ha hiányzott a nap ereje, hogy megszárítsa a malátát, akkor az egyiptomi sörfőzők fatüzeléssel segítettek a gondon. Az így készített maláta nemcsak száraz és pirított lett, hanem a füsttel erősen átitatódott és ezután intenzív füst aroma maradt vissza. A sörfőzésnek ezt a hagyományos módját Bambergben három sörfőzde is ápolja.
A Nürbergtől északra fekvő Bamberg városa sörrel kapcsolatos hagyományaira a legbüszkébb, pedig a gyönyörű barokk város számtalan látnivalót kínál, nem véletlen, hogy a világörökség része. A sörbarátok tábora manapság nem kevesebb, mint kilenc sörfőzde ötvenféle alsó- és felsőerjesztésű söre között válogathat. Bambergben az egy főre számított sörfogyasztás 280 liter. Számtalan sörkülönlegességük közül is kiemelkedik a bambergiek legnagyobb büszkesége a füstízű sör
Az emberek arra nagyon hamar rájöttek, hogy ha élelmiszereiket füstölik, annak nemcsak a tartósítás ad értelmet, de a füst aromája különleges ízeket is ad az így tartósított húsnak, sajtnak is. A sör esetében nem a tárolási idő meghosszabbítása, hanem a különleges íz megnyerése a cél. Az eredeti füstös sör technológiája felett már átlépett az idő. Akkoriban amikor a forraló edények még fából készültek, nem lehetett azokat kívülről hevíteni. Ezért a cefre forralását úgy oldották meg, hogy abba forró köveket tettek, melyek megindították az erjedést, de egyúttal különleges füstös ízt is adtak a sörnek.
Természetesen Bambergben ma már nem ezt a módszert használják, a sör készítéséhez bükkfahasábok lángja felett szárított malátát cefréznek. A szárítás során a füst illóolajai beleivódnak a malátába, mely ezeket az aroma anyagot átadja a készülő sörnek. A sörfőzdék a füstöléshez legalább három évig tárolt bükkfát használnak, mert a tapasztalatok szerint ez a fafajta a legalkalmasabb a maláta aszalására.
A ma is működő kilenc serfőzde közül már csak három készít hagyományos bambergi füstízű sört. Leghíresebb a Schenkerla, melynek középkori épületében 1678-óta főznek füstízű sört. Háromféle füstízű sört is kínálnak, melyek közül kiemelkedik a búza- és árpamaláta felhasználásával főzött füstízű búzasör.
A Spezial Sörfőzdét 1536-ban alapították, kínálata kizárólag füstízű sörből áll: Lager, Märzen, Weizen, Bock. A Spezial Rauchbier ízei lágyabbak, kevésbé karakteresek, mint a Schenkerla sörei, de ahogy tudjuk: ahány ház annyi szokás. A Greifenklau sörfőzde füstös söre a legkevésbé füstös, ha belekortyolunk mégis minden porcikájában ott bujkál a füstölgő fa, a száradó maláta illata. A füstölt sör aromájához hozzá kell szokni, leginkább azok élvezik, akik a whiskyt is kedvelik.
A füstölt sör hagyományát Bambergben ápolják a leglelkesebben, de akad még néhány német sörfőzde, mely készít ilyen sörkülönlegességet. A sörélvezet vezető városa mégis Bamberg. A számlálhatatlan műemlék, építészeti emlék, a Kis-Velencének is becézett környék mellett a város a sör szerelmeseinek is fontos célállomása. Kényeztetésükről a városatyák is gondoskodnak, ahol olyan programokon vehetünk részt, mint a Bambergi Sörszeminárium, a Csodálatos esték a bambergi sörrel vagy a Sör és konyha tudománya.
Érdemes tehát ellátogatni Bambergbe, mely a sörkultúra városaként hirdeti magát, akár szeretjük a sört akár nem.
A jó „öreg” sör
A Düsseldorfban és környékén főzött alt a kevés fennmaradt német ale egyike. Az alt németül „régit” jelent, ami felettébb találó megnevezés, mert miközben a német sörfőzők többsége áttért a modernnek nevezett a lager sörre, egyes sörfőzők megesküdtek, hogy soha nem mondanak le felsőerjesztésű söreikről és az ehhez használt élesztőről. Így Düsseldorfban is sokan maradtak a hagyománynál, és az altbiert, akár déli unokatestvérét, a kölscht, a mai napig melegen erjesztik, amit a hideg érlelés (azaz a lagerezés) időszaka követ. Így hát e két sörnek közösek a gyökerei, ám a két rokon – a komló használatának kivételével – más útra lépett.
A düsseldorfi sörfőzdékből kikerülő altoknak vonzó bronz- vagy sötét rézszínük van. A szín nem a véletlen műve; a sörfőzők szándékosan használnak különleges malátákat, hogy a sört olyan sötétre színezzék, ami megtéveszti a tapasztalt ínyenceket is.
Az alt csakugyan rendkívüli mértékben különbözik a többi ale-től. A szerény illat eleinte gyakran zavarba hozza azokat, akik megkóstolják. Kételyek támadnak bennük, hogy az altot ale-nek nevezhetik-e, és olyan gondolatok ötlenek fel bennük, hogy a sörfőző kihagyta a komlót a sörből. Ez azonban csak a látszat és ne hagyjuk tőle becsapni magunkat! Az alt igazi személyisége ugyanis az első kortyra előtör. Első osztályú kesernyésséggel köszönt bennünket, ám ez alatt finoman valami savanykás ízt is érzünk. Az egyáltalán nem csípős kesernyésség tünékeny szellemre emlékeztet – vajon tényleg itt volt, vagy pusztán képzeltük röpke jelenlétét? Mindegy, ezután a malátaíz és a testesség kerül figyelmünk középpontjába. Majd, amikor már biztosak vagyunk abban, hogy megmarad, a malátaíz elenyészik, s átveszi a helyét egy újabb, zavarba ejtő, szomjoltó savanykásság.
Az altot élvezhetjük sokfelé, hiszen a leghíresebb képviselője a Diebels Európában sokfelé kapható. Legjobb azonban mégis csak Düsseldorf óvárosában az olyan tradicionális sörfőzdék sörözőiben, mint a Schumacher vagy az Uerige.
Sörsakk
Először hivatalos úton jártam Belgiumban. Zaventemben laktunk, a brüsszeli repülőtér mellett, egy szállodában. A hivatalos program után ki-ki kedve szerint tölthette az estéjét.
A többiek este beutaztak a belga fővárosba, én azonban elég gyengén voltam eleresztve, inkább maradtam és gyalog elsétáltam a repülőtértől nem mesze eső település felé. Arra gondoltam, hogy hasznos tapasztalatokat szerezhetek a belga kocsmakultúra megismeréséhez. Aznap már tanulmányoztam a belga sörválasztékot. Emlékezetem szerint gueuze-vel kezdtem, a Hoegaardennel folytattam, ittam a kommersz Jupeliert is, és nem hagytam ki az Orval erős trappista sörét sem.
Zaventemben nem kellett sokáig kószálnom, hogy rábukkanjak egy nekem tetsző sörözőre. Írhattam volna kocsmát is, de a hely sokkal inkább emlékeztetett egy kellemes kávéházra, mint egy pesti becsületsüllyesztőre. Meglepetésemre a helyiségben több asztalnál is sakkoztak.
Mindenekelőtt azonban a pulthoz léptem és áttanulmányoztam a sörválasztékot. Az ötféle csapolt sör közül rövid vívódás után a Rodenbach Alexandere mellett döntöttem. Ez a tölgyfahordókban egy évig érlelt ale, amit cseresznyekivonattal kevernek, becsapós, veszélyes ital. Az édeskés íz elrejti a hat és fél százalékos alkoholtartalmat és színe is mint egy málnaszörpé.
A korsó sörrel a kezemben az egyik sakkasztalhoz álltam, ahol épp egy izgalmas végjáték vette kezdetét. A világos bábukat vezető fiatalember vehemensen támadta idősebb partnere sötét királyát, de egy elhamarkodott lépését követően sötét döntetlenre tudta menteni a játszmát. A partit követő elemzésbe magam is beleszóltam, rám néztek és bár egyből kiderült, hogy idegen vagyok egyetértőleg bólogattak, sőt azt is megállapították, jó volt a meglátásom, hogy világos hol hibázott
Újabb korsó Rodenbach és újabb partielemzést követően felajánlották, hogy én is asztalhoz ülhessek. Örömmel fogadtam a lehetőséget és, hogy a bizalmat megháláljam lendületes támadással próbáltam mielőbb dűlőre vinni a játszmát. A fránya sör azonban megtréfált, így amikor bejelentettem a háromlépéses mattomat, ellenfelem mosolyogva közölte, hogy a dolog működne, ha vezéremet nem hagytam volna ütésben.
Sebaj mondta, hozott egy újabb korsó Rodenbachot, miközben én egy új ellenféllel próbáltam felvenni a versenyt, de sajnos egy ostoba elnézés után, ismét vereséget szenvedtem. Eddigre már kiderült, hogy magyar vagyok és sajnos az is, hogy sörivásban erősebb versenyző vagyok, mint sakkozásban. Ennek ellenére, homályosuló tekintettel és tompuló aggyal folytattam vesszőfutásomat: minden vereség után újabb Rodenbach lett a jutalmam.Szerencsémre a záróra előtt – valami véletlen folytán – sikerült nyernem is egy partit, és végre először én fizettem egy sört ellenfelemnek. A többire már nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy a szálloda felé tántorogva elhatároztam: sakkozás közben csak laza világos söröket iszom ezután.
Kovács Gábor
Kovács Gábor (szerk.) 1993. februárjában egy új folyóirat jelent meg Maláta sörirodalmi és korcsmakulturális folyóirat címmel. A szerkesztők szándéka egy olyan szórakoztató, ismeretterjesztő, irodalmi lap készítése volt, amely amellett, hogy választ ad a sörivók olyan fontos kérdéseire, hogy például, hogy kerül a hab a sör tetejére, vagy hány sörgyár működik Kuala Lumpurban, egyben összegyűjti a sör hazai irodalmát és szembeszegülve a trendekkel beszámol a kocsma egykori és mai kulturális szerepéről.
A lap – melyhez kizárólag a Magyarországi Sörivók Kulturális Egyesületének tagjai illetve a lapot támogató kocsmák látogatói juthattak hozzá – 2001-ig, kilenc évfolyamon keresztül elégíthette ki sörszerető és kocsmajáró olvasói kulturális és irodalmi igényeit.
A Maláta antológia írásait ebből a 99 számból válogattuk össze, abban a reményben, hogy pontos keresztmetszetét adjuk a folyóirat kilenc évének.
